Evangélium - 2016.10.23.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 30. vasárnap

     "Abban az időben:

      Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
      ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
     A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«
      A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem bűnösnek.«
     Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.''
/Lk 18, 9-14/

                              

                                               Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! (Lk 18,13b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Lukács evangéliumának van néhány sajátos példabeszéde. A mai vasárnapon  éppen egy ilyet hallottunk. A farizeus és a vámos törtenete áll előttünk, és mindannyiunknak elmélkedésre akarja indítani a szívét.

     Jézus korában és most is nagyon sokan vannak, akik magukat nagyon kiválónak és nagyon tökéletesnek gondolják. Ez sugárzik ki a beszédjükből és a viselkedésükből. Bizonyára te is, kedves olvasó testvérem láttál már ilyet a környezetedben, és a közösségedben ahol vagy.

     A példabeszédben Jézus két embert állít elénk. Az egyik a farizeus,egy vallási irányzat tagja, akikkel Jézusnak nagyon sok konflikutsa volt. Olvasunk ezekről az evangéliumokban. Jézus mindig szóvá tette, hogy a képmutatás és a hívelkedés nem kedves Isten előtt. Ez világlik ki a mai evangéliumból is. Látjuk, hogy miként imádkozik a farizeus. Először is saját magát elhatárolja másoktól: „hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember” (Lk 18,11). Azután ott van a nagy dicsekvések sora: „Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok.” (Lk 18,12)

     Azután bemutatja nekünka példabeszéd másik szereplőjét. Egy megvetett vámosról van szó. Az mondja Jézus, hogy be sem ment egészen a templom belsejébe, hátul állt meg (vö. Lk 18,13a). Lehorgasztott fejjel bűnbocsánatért imádkozik: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!”(Lk 18, 13b).

     Látjuk a különbséget a két ember között? Nagyon is szembetűnő a különbség. Jézus ki is jelenti, hogy a vámos imája meghallgatásra talált Isten előtt, a farizeusé meg nem. Miért? Mert Isten a szív tisztaságát nézi. Nem a fennkölt, dicsekvő, saját magunkat magasztaló, sőt „szenttéavató” imák a kedvesek az Úr előtt. A példabeszéd megmutatja, hogy a vámos egyszerűsége, alázata és őszintesége az, ami könyörületre indítja Istent. Az példabeszéd célja az, hogy megtanítsa nekünk, milyen kell hogy legyen a szívből jövő ima. Nagyon fontos tudatosítani, hogy gyarló és bűnös emberek vagyunk. Egyikünk sem tökéletes, mindannyian rászorulunk Isten irgalmára és a megbocsátásra. Mindaddig, amíg be tudjuk ismerni gyengeségeinket és bűneinket, addig jó úton haladunk. Nem vagyunk elvakulva a saját magunk magasztalásával és dicsőítésvel. Természetesen Jézus nem azt akarja, hogy állandóan önvádaskodók legyünk, és ostorozzuk magunkat, mert milyen rosszak vagyunk. Nem, hanem hogy tudatában legyünk annak, hogy rászorulunk a bűnbánatra és a mindennapi megtérésre. Csakis az alázatos ember tudja ezt végbevinni. A kemény szívű, és megátalkodott ember nem tudja ezt megtenni. Ezt mutatja a farizeus példája is. Hiába tartozik, egy az akkor „elit” vallási csoprthoz, a szíve távol van Istentől. A külsőségek, és a megbecsülés vágya elvakította őt. Ettől akar Jézus megóvni minket. A vámos példája segítséget nyújt nekünk, hogy megértsük, milyennek kell lennünk belsőleg, hogy Isten meguigazulttá tehessen minket. Minden nap ott van előttünk az új lehetőség, hogy odaálljunk az Úr elé, és kimondjuk a vámos szavait: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13b). Újra mondom, ez nem egy beteges önvádolás, hanem a megtérés és a megigazulás vágyának a kifejezése. Kimondom ezekben a szavakban, hogy szükségem van Isten segítségére, kegyelmére. Nem az én érdemem a szentté válás, és az üdvösségre jutás. Az Isten irgalmának az ajándéka!

     Ebben a Szentévben érdemes ezt a példabeszédet is többször elolvasni. Beszélünk az irgalmasságról, elmélkedünk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről, próbáljuk azokat életre kelteni a mindennapokban. Ez mind nagyon jó, de mindaddig nem tudunk mi magunk sem irgalmasok lenni, amíg a szívünket meg nem nyitottuk Isten irgalmára. Amint megérezzük azt,hogy Isten átölelt bennünket az irgalmával, mi magunk is tovább tudjuk adni másoknak azt amit kaptunk.

     A mai példabeszéd legyen a segítségedre kedves testvérem! Nyisd meg a szivedet Istennek! Engedd hogy megtöltse irgalmával és szeretetével, és bátran indulj te is a világba Krisztus tanítványaként az irgalmasságot gyakorolni, és Isten szeretetéről tanúságot tenni.

 

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30