Evangélium - 2016.10.16.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 29. vasárnap

" Abban az időben:

    Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
Így szólt: ,,Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.«
    A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«''
     Az Úr így szólt: ,,Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.
    Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?'' /
Lk 18, 1-8/

        

                                    „...amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”(Lk 18,8b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai vasárnap evangéliumi szakaszában az igazságtalan bíróról és az özvegyasszonyról szóló példabeszédet hallottuk. Jézus ezt a példanbeszédet, ahogyan az evangélista leírja, abban az értelemben használja, hogy az imádságban állandóan ki kell tartani. A szövegelemzők véleménye szerint, Lukács evangélista az evangéliumát egy olyan környezetben írta, ahol nagyon közelinek vélték az Úr második eljövetelét. Mivel az eljövetl késett, a közösségekben elindult egyfajta kételkedés, és bizonytalanság. A példabeszéd, célja tehát az hogy az olvasót az állandó, kitartó imádságra buzdítsa. Az Úr második eljövetelének az időpontját senki nem tudhatja, ezért a hívek arra kapnak meghívást, hogy a várakozás idejét töltsék ki imádsággal.

     A példabeszédben szereplő igazságtalan bíró és az özvegyasszony példabeszéde megtanít bennünket arra, hogy az imádság, ebben az esetben a kérő imádság egy határozott dolog kell hogy legyen. Látjuk, hogy az özvegyasszony, mindaddig nem talál nyugodalmat, amíg a kevély és igazságtalan bíró nem rendezi az ügyét. A bíró viselkedésére is oda kell hogy figyeljünk. „Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön”(Lk 18,4-5)-olvassuk. Jézus bemutatja nekünk a bírót. Látjuk milyen a gondolkodása és viselkedése. El van telve magával, mondjam azt, visszaél a hatalmával. Az özvegyasszony „rámenős” viselkedése azonban arra indítja, hogy a hivatalbeli kötelezettségét elvégezze. Jézus ezt a képet használja fel arra, hogy a hallgatóknak, nekünk a szívünkbe írja, hogy Isten aki végtelenül felülmúlja a bírót és minden embert, az álhatatos imádágot meghallgatja. Nagyon sokszor hallottam, hogy azt mondták:” Isten nem foglalkozik az imáimmal.”, „ nem törődik a bajommal” „ nem akar meghallgatni”. Néha valóban van az embernek olyan érzése, hogy az imái hiábavalóak, vagy nem lelnek meghallgatást. A ma felolvasott evangéliumi szakasz azonban arra mutat rá, hogy az imát soha nem szabad abbahagyni. Legkönnyebb azt mondani:” megpróbáltam, de nem érdemes” Istennél ilyen nincs. A lelkiéletben ilyen nincs! Minden ima, legyen az kérő, közbenjáró, vagy bármilyen más, ha hitből fakad és nem csak egyszer terjeszti az ember Isten elé, meghallgatást fog nyerni. Isten megbecsüli a kitartó, álhatatos imát.

     Az evangéliumi szakasz zárómondatánál is érdemes egy kicsit elidőznünk. „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”(Lk 18,8b)- teszi fel a kérdést Jézus. A szentírástudomány megfigyelte, hogy a példabeszédek nem szoktak kérdéssel befejeződni. Akkor ez a példabeszéd miért fejeződik be egy kérdéssel. A magyarázatok szerint ez egy prófétai jellegű kérdés, és egyfajta prófétai félelem van benne. Jézus gondolkodásra indítja a hallgatóságot.  Talál-e majd hívő lelket a viág végekor? Nagyon érdemes feltenni ezt a kérdést most is, saját magunknak és közösségeinknek. Már többször elmélkedtünk arról, hogy milyen világban élünk, ezt most nem szeretném újra részletezni. Ismerős mindenki számára. Ismerjük korunk gondjait-bajait. Akkor most mit kell tennünk? Le kell ülnünk és siránkoznunk? Nem, semmiképpen sem. Jézus a ma elhangzott példabeszéddel üzeni, hogy a kitartás és az álhatatosság az imaéletben meg fogja hozni a gyümölcsét. Isten nem hagyja figyelmen kívül a hívő fohászokat. Azért kell imádkoznunk, és napról napra törekedni kell arra, hogy az Istenbe vetett bizalmunk semmilyen esetben se rendüljön meg. Lehet, hogy a kéréseink nem fognak azonnal valósággá válni, de ha abban a tudatban élünk, hogy Isten tud a legjobban időzíteni, akkor megtaláljuk a kérő imáink értelmét és nem fogunk belefáradni.

     Krisztusban kedves testvérem! A mai vasárnap legyen egy Istenbe vetett hit és bizalom erősítő vasárnap. A példabeszédben szereplő özvegyasszony álhatatossága legyen buzdítás mindanniunk számára. Isten, mindannyiunk Atyja és Éltetője mindenkoron ott van az életünkben és ha mint gyermek a szülőjére bizalommal ráhagyatkozunk, nem fog bennünket üres kézzel, sőt nem fog üres szívvel elbocsátani bennünket!

     Az Úr kegyelme legyen veled! Ámen

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30