Evangélium - 2016.10.09.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 28. vasárnap

     "Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén.
     Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!''
     Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: ,,Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.'' Útközben megtisztultak.
     Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt.
     Jézus megkérdezte: ,,Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?'' Aztán hozzá fordult: ,,Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.'' /
Lk 17, 11-19/

        

                                             „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”(Lk 17,19b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Az évközi 28. asárnapon a tíz leprás meggyógyításáról olvasunk az evangéliumban. Jézus úton van Jeruzsálem felé, ahol el kell szenvednie a kereszthalált és fel kell támadnia a halálból. Az ő útja egy tudatos messiási út. Tudja, hogy mi vár rá a szent városban, és a tanítványainak is a tudtára adta már korábban a Jeruzsálembe menetelének a célját. Látjuk azt, hogy Jézus nem csak hogy megy a szenvedésének, halálának, megdicsőülésének a helyére, hanem útközben is Isten Országának a jelenlétéről tanúskodik. Ezt bizonytja a ma olvasott evangéliumi tötrénet is a tíz leprás meggyógyításáról.

     A leprások, a mózesi törvény értelmében el voltak különítve a közösség egészséges tagjaitól. Ezt mutatja be a következő versrész: „Még messze voltak, amikor már megálltak” (Lk 17,12b) Az egészségesek nem érintkezhettek velük, mert tisztátalanná váltak, és nem vehettek részt a közös áldozatok bemutatásán, vagy az istentiszteleten. Ugyanúgy a beteg leprások is tisztában voltak ezzel a törvénnyel, ezért nem közelítették meg Jézust és a vele tartó tanítványokat. Messziről kiáltoznak és kérik Jézust, hogy gyógyítsa meg őket. (vö Lk 17,13). Jézus nem érinti őket, hanem csak elküldi őket a papokhoz- (vö. Lk 17, 14). A gyógyulás útközben történik meg. A történet világosan bemutatja Jézus erejét és a betegségek feletti hatalmát. Nem kell megérintenie, vagy közelébe mennie a betegnek. Az Ő szavára gyógyulást nyer mindenki aki hittel kéri Őt.

     A történet folytatásában arról olvasunk, hogy a tíz meggyógyult közül csak egy jön vissza Jézushoz megköszönni a gyógyítást. Ami nagyon érdekes, az evangélista megjegyzi hogy ez az ember is szamariai. Egy nem a választott nép körébe tartózó,a megvetett szamariaiak egyike. Ő az aki leborul Jézus előtt, és hálát ad a gyógyulásáért.

     Jézus megdicséri a szamariai embert:  „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? 18Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?”(Lk 17,17-18). Nagyon érdekes jelenet. Mindig aktuális. Hányszor elfelejtünk hálát adni Istennek a kapotrt kegyelmekért, vagy éppen a gyógyulásért! Jó lenne elgondolkodni rajta, hogy mennyi mindenért tudunk hálát adni az Úrnak. Az életünkért, az egészségünkért, a családunkrt, a barátainkért, és még sorolhatnánk a végtelenségig. A szamariai leprás példája serkenteni akar bennünket, hogy ne csak kéréseinket terjesszük az Úr elé, hanem boruljunk le előtte, és köszönjünk meg mindent amit tőle kaptunk.

     Az evangéliumi szakasz záromondatánál is megállunk egy kicsit. „Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”(Lk 17,19)-mondja Jézus a szamariai embernek. Igen. A gyógyulását a hite által érte el. Jézus bátorítja az embert, és vele együtt mindenkit, hogy merjen hinni. Merjél bízni Jézus erejében. Higgyed, hogy ő az aki meg tud téged szabadítani minden betegségedtől, és minden olyan dolgaidtól, amelyek nehezítik az életedet. A leprásoknak szörnyű volt a helyzetük, mert ahogy monduk, elszigetelten kellett élniük. Olyanok voltak mintha már nem is lennének az élők sorában. A Jézusba vetett bizalmuk meghozta a gyümölcsét: meggyógyultak és visszatérhettek a közösség életébe. Így van ez nálunk is. A bűn és a lelkük sötétsége olyan mint a lepra. Lehet hogy durván fogalmazok, de igaz. Távol tart minket a közösségtől,és ami a legfájóbb, Istentől is. Az egyetlen megoldás az, hogy mi is leborulunk Jézus előtt, rábízzuk magunkat. Kérjük, hogy szabadítson meg minket minden bajainktól, és ne feledjünk el hálásak lenni. A jólét, az egészég, és a békesség napjaiban se feledkezzünk meg hálaadásról.

     Ugyanakkor az emberekkel való kapcsolatainkban se legyünk hálátlanok. A legapróbb dolgokat is köszönjük meg. Felemelő dolog, ha tudunk megköszönni dolgokat.

     Isten kegyelme és ereje legyen veled minden időben! Ámen

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30