Evangélium - 2016.10.02.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 27. vasárnap

     Abban az időben:
     Az apostolok kérték az Urat: ,,Növeld bennünk a hitet.''
     Az Úr így válaszolt: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek.
     Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: »Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.« Nem ezt mondja-e inkább: »Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?« S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?
     Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.'' /
Lk 17, 5-10/

             

                                                         „Növeld bennünk a hitet.”(Lk 17,5b)

   

     Krisztusban kedves testvérem!

     A ma felovasott evangéliumi szakasz része annak a jézusi tanításnak, amelyben a keresztény ember magatartását írja le. A tanítványok kérése: „Növeld bennünk a hitet.”(Lk 17,5b) nagyon is helyénvaló. Az evangéliumot olvasva, látjuk, hogy a tanítványok hite állandóan növekedett, amikor hallgatták Jézus tanítását, látták a csodajeleket amelyeket művelt a nép körében. Mindemellett Jézus közelsége egy biztonságérzetet adott nekik. A hit megerősítésére azért volt szükség, mert közeledett Jézus kereszthalála, a legnagyobb dráma az evangéliumban, amely valóban próbára fogja tenni a tanítványokat. Ha figyelmesen végigolvassuk az evangéliumot, akkor azzal fogunk találkozni, hogy a tanítványok mind magára hagyják Jézust, amikor bekövetkezik az ő elfogása és halála.    Igen, ez a valóság jelen van most is az emberek életében. Nagyon sokszor előfordul, hogy a hit megrendül, amikor valamilyen kiszámíthatatlan, drámai esemény történik. Ezért van szükség erre a kérésre: „Növeld bennünk a hitet.”(Lk 17,5b). A keresztény embernek oda kell figyelnie arra, hogy a hit növekedését kérje az Úrtól, és ez csak akkor lehetséges ha Isten jelenlétében él.

     Az evangéliumi szakasz folytatásában Jézus egy olyan kijelentést tesz, ami valóban nagyon abszrdnak tűnik: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek.(Lk 17, 6). Itt egy olyan dolgot hallunk, ami emberileg elképzelhetetlen. Egy eperfát parancsszóra a tengerbe átültetni?! Hogyan lehetséges ez? Jézus ezt a hasonlatot használja fel annak a bemutatására, hogy a hit nem más mint Istenre való teljes ráhagyatkozás, és bizalom abban, hogy Ő mindent mindenben végbe tud vinni. Ezt mutatja be az evangéliumi hasonlat. A ráhagyatkozás és a bizalom Isten erejében képes minden dolognak értelmet adni, és képes mindent a helyére tenni. Sajnos nagyon sok hívő életében ez hiányzik. Azt magyarázza, így hisz meg úgy hisz, és ilyen meg olyan vallásos gyakorlatai vannak, de amikor egy kiszámíthatatlan élethelyzetbe kerül, akkor az egész mindenség csődöt mond. Erre figyelmeztet Jézus bennünket a mai evangéliumban szereplő szederfa hasonlattal. Imádkoznunk kell nekünk is a tanítványok szavaival: „Növeld bennünk a hitet”(Lk 17,5b). A hit egy olyan dolog, amely állandóan változik. Jobbik esetben erősődik, az idő múlásával letisztul, szilárddá válik. A legfontosabb az, hogy állandóan tápláljuk. Ezt maga Jézus tudja csak végbevinni. A vele való állandó kapcsolat, együttlét az ami a hitet erőssé és szilárddá teszi. Naponta kell imádkoznunk az erős hit kegyelméért.

     Az evangéliumi szakasz  következő részében egy nagyon érdekes és mély tanítást hallunk.A haszontalan szolgákról szóló pédabeszéd kerül elénk. Első hallásra ez olyan furcsának, sőt embertelennek hangzik. A példabeszédben szereplő gazda itt nem mond dicséretet a szogájának, amikor az az elvégzett munka után hazajön, hanem inkább további szolgálatra indítja. Miért van ez így? Mit is akar ez üzenni nekünk? Miért szerepel a „haszontalan” jelző a példabeszédben? Jézus nem akar senkut megalázni ezzel a kijelentéssel, hanem inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a szolgálat lelkülete nem ismer pihenést. Ő a saját életével mutatja be nekünk azt, hogy mi is az igazi szolgai lelkület. A mindent odaadás, az Istenre való teljes ráhagyatkozás, a szolgálat lelkülete az ami jellemzi Jézus követőjét. Nem, az elismerés miatt teszi a dolgát, hanem a felettes cél érdekében. A földi megbecsülés, és dicséret alulmarad a mennyei jutalom, a megdicsőülés iranti vágyakozás mellett. Jézus a végső jutalomra irányítja a figyelmet, amiért érdemes itt a földön  áldozatot hozni, lemondani a saját érdekeinkről, az önközpontúságunkról.

     Krisztusban kedves testvérem! Kívánom neked, hogy a most hallott evangéliumi szakasz adjon neked erőt a mindennapi küzdelmeidhez, szolgálatodhoz.

     Isten ereje és kegyelme legyen veled! Ámen

 

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30