Evangélium - 2016.09.11.

Szerkesztette: Masa Tamás

 Évközi 24. vasárnap

     "Abban az időben:
     A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: ,,Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.''
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
     Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.''
     Majd így folytatta: ,,Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki.
     Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.
     Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.«
     Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
    Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.«
     Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«''
/Lk 15, 1-32/

                          

                                          „.... és megesett rajta a szíve. „ (Lk 15,20)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai vasárnapon Lukács evangéliumának a 15. fejezete kerül felolvasásra a maga teljességében. Csodálatos szakasz tárul elénk, éppen azért is, mert az irgalmasság rendkívüli Szentévében vagyunk, és ez az evagéliumi rész Isten irgalmas szeretetéről tanít bennünket.

     A felovasott evagéliumi részben három nagyon szép pédabeszéd szerepel. Két rövidebb és egy hosszabb elbeszélés. Az első az elveszett bárányról szóló, a második az elveszett drachma, és a harmadik, Lukács evangéliumának egyik gyöngyszeme, a tékozló fiú története.

     Jézus, mint ahogy olvassuk az evangéliumban szóba áll mindazokkal, akik a nép körében megvetettek, kitaszítottak. Vámosok és nyilvános bűnösök jönnek, hogy hallgassák Jézust. A nép ezt nem éppen jó szemmel nézi. Erre mondja válaszként Jézus e három példabeszédet. Az elveszett bárányról, és az elveszett drachmáról szóló példabeszédekben nagy hangsúlyt kap az öröm. Az elveszett bárány gazdája és az elveszett drachma gazdasszonya örömmel  hívják batrátaikat ünneplésre. Ezek a képek azt fejezik ki, hogy Isten és az angyalok örvendeznek a bűnösök megtérésének.

     A tékozló fiú története pedig egy csodálatos üzenet minden ember számára. Napokig lehetne elmélkedni ezen példabeszéd fölött. A történet mindannyiunk számára ismerős. Ebben a Szentévben több alkalommal előkerül, elmélkedések és prédikációk kiindulópontjaként. A történetben szereplő apa Istent jelképezi, akinek a szeretete gyemekei iránt végtelen. A tékozló fiúban magunkra ismerhetünk. Belegondolok, hogy hányszor vagyok ilyen, vagy ehhez hasonló. Az Istentől kapott adományokat, hányszor nem arra használom, amiért kaptam.

     A tékozló fiú történetének a legmegragadóbb mozzanata, az amikor a fiú ráeszmél arra, hogy mit tett. „Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt.” (Lk 15,17)-olvassuk . Ez a megtérés pillnata. Jézus minket is meghív ezzel az evangéliumi történettel, hogy elgondolkodjunk rajta: hogy jobb nekünk? Isten jelenlétében és közelségében, vagy tőle távol, a saját útjainkon járva? A történet nagyon világosan bemutatja, hogy milyen az ember sorsa, ha úgy dönt, elhagyja Istent és minden mással akar foglalkozni, csak az üdvösségével nem. A történet folytatásában érkezünk el a csúcspontra. A tékozló fiú hazaindul, és atyja már várja őt:”  Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.” (Lk 15, 20). Jézus itt bemutatja nekünk Isten igazi arcát. Az irgalmas Isten képe tárul fel előttünk, ebben a történetben. A bűneit megsirató fiút atyja visszafogadja, sőt lakomát rendez a tiszteletére. „Erre vigadozni kezdtek.” (Lk 15,24b)-olvassuk. Isten szeretete és irgalma oly végtelen, hogy minden megtérő bűnösnek, tékozló fiúnak megbocsát, sőt örömteli lakomát rendez a tiszteletére.

     Krisztusban kedves testvérem! A ma hallott evangéliumi szakasz üzenete vésődjön bele a szivünkbe. Isten minden bűnös megtérésének örvendezik, és mi ismerjük fel magunkat az elveszett bárány, az elveszett drachma, és a tékozló fiú történetében. Isten keres bennünket, amikor eltévelyedünk, és hazavár bennünket, mint a tékozló fiút az apja.

     A mai vasárnap üzenetét adjuk tovább másoknak is. Ismerjük fel a környezetünkben a tékozló fiúkat, tegyünk tanúságot előttük Isten irgalmas szeretetéről. Isten szíve megesik minden eltévelyedett bárányon, vagy tékozló fiún. Ilyen csodálatos a mi Istenünk. Legyen hála neki és dicsőség mindörökké! Ámen

 

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30