Evangélium - 2016.09.04.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 23. vasárnap

     "Abban az időben:
      Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: ,,Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.
      Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.«
     Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle.
     Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.''                            /
Lk 14, 25-33/

                                           

                 „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. „ (Lk 14,27)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai vasárnapon egy számomra nagyon is tartalmas, és sokatmondó evangéliumi szakasz kerül felolvasásra szerte az egész világon. Jézus világos és egyértelmű kijelentései minden hallgatót elmélkedésre akar indítani. Az evangéliumi szakasz  Lukács könyvéből újra a Krisztus követés feltételeit tárja elénk. Első hallásra talán nagyon radikálisnak tűnhet Jézus kijelentése:” Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,26). Mit is akar Jézus ezzel mondani? Nagyon könnyen félreérthető ez a kijelentés. A szentírásmagyarázók szerint a „gyűlöl” kifejezés a „ kevésbe szeretni” kifejezésnek felel meg. Jézus a galileai működésével kifejezi, hogy számára a legfontosabb a küldetés, amit az Atyától kapott. Nemrégiben is arról hallottunk, hogy amerre csak járt, mindenhol tanított és hirdette Isten Országának az Örömhírét. A család és a rokonok nem képezik a gyűlölet tárgyát számára, csak ő világosan és határozottan tanítja, hogy mindaz aki hallgatja a tanítását és elfogadja azt, az ő családjához tartozik.  Ez lenne a Krisztus követés egyik fontos feltétele. Felismerni, hogy mi a cél ahová tarunk. Az Isten Országának az építése, és annak a teljes birtoklása felette kell hogy álljon minden más célunknál és minden más dolognál az életünkben. Manapság, az emberek nagy része egy értékrend zavarban szenved. Sok mindent jó lenne tudni, birtokolni, uralni. Az állandó rohanás és a a feszültség a világban elhomályosítja az igazi célunk látását. Ezért, a mai evangélium szakasz kapcsán jó ha megállunk egy kicsit és mérlegre tesszük a dolgainkat.

     A felolvasott evangéliumi szakasz folytatásában Jézus két példabeszédet is mond, amelyek az Őt követésről adnak tanítást. A toronyépítő és a hadba induló király képe rámutatnak arra, hogy a Krisztus követőnek egy megfontoltnak és kegyensúlyozottnak kell lennie. Mind a két hasonlat, amit Jézus említ nagyon is reálisan tükrözik a valóságot. Az elhamarkodott döntések és lépések az ember vesztét okozzák. Kereszténynek lenni egy komoly döntés. Erről már elmélkedtünk néhány héttel ezelőtt, de érdemes újra felidézni. „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14, 27)-hangzik fel újra Jézus szava. Igen! Kereszténynek lenni, és Jézus evangéliumát megélni áldozattal és lemondással jár.

     Nagyon sokan úgy gondolják, hogy egyszerre lehetnek jó hívők, nagy katolikusok, de ugyanakkor a világ csábításainak nem akarnak ellenállni. Azt mondogatják „belefér az még”. Próbálnak jó kesresténynek mutatkozni, de amikor valami áldozatot kellene hozni, akkor megáll a tudomány. A kényelem és a nemtörődés könnyebb számukra, mint a lemondás és az áldozat. Jézus megmutatta, hogy bizony a megdicsőüléshez le kell mondani önmagunkról, és az Atya kézébe kell helyeznünk az életünket. A kereszt, amiről Jézus beszél a mai evangéliumban, a mi életünkben is valósággá válik. Fel kell tennünk a nagy kérdést, hogy fel merjük –e vállalni a keresztény lét kihívásait és nehézségeit. Tudunk- e áldozatot hozni az üdvösségünk érdekében. A mai evangéliumban szereplő két hasonlat, a toronyépítőről és a hadba induló királyról indítson bennünket gondolkodásra és helyes döntéshozatalra. Lesz-e elég erőnk a harcot végigküzdeni, és az üdvösségünk tornyát teljesen felépíteni? Nem lankadunk-e el féluton, vagy még hamarabb?

     Krisztusban kedves testvérem!  A mai napon elhangzott evangéliumi szakasz legyen egy bátorítás szmodra. Merjed felvenni a keresztet, merjél áldozatot hozni az üdvösséged érdekében. Ne félj a kihívástól. Jézus megígérte, hogy aki kitart mindvégig az eljut az üdvösségre.

     Az Úr kegyelme és ereje legyen veled! Ámen

 

 

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30