Evangélium - 2016.08.28.

Szerkesztette: Masa Tamás

 22. évközi vasárnap

 

     "Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.
     ,,Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
     Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.''
    Ekkor a házigazdához fordult: ,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.''
/Lk 14, 1. 7-14/

                     

                               „..De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”(Lk 14,14b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Amikor jobban szétnézünk a világban ahol élünk, azt tapasztaljuk, hogy az emberi kapcsolatok nagyon lazák, az emberek elhidegültek egymástól. Mindenki azt nézi, hogy neki jó legyen. Nem figyelnek arra, hogy a saját előrehaladásuk  hajszolása közben, másoknak mekkora kárt okoznak.

     A mai evangéliumi szakasz  rávilágít az alázatosság fontosságára. A történetben látjuk, hogy magas rangú, vezető farizeus meghívja Jézust a házába. Látja, hogy a többi meghívottak „versengenek”, ki üljön a fő helyekre. (vö Lk 14,7). Jézus mindenkor kihasználja a helyzetet hogy tanítson, így történt ez alkalommal is. Azonnal mond egy példabeszédet az első helyekről. (vö Lk 14,8-11). Tömören és velősen kimondja Jézus, hogy a főhelyek iránti versengés nem egyezik a hívő ember magartásával. Jézus az alázatos és szerény lelkületet hangsúlyozza ebben a példabeszédbebn. Ha elmegyünk valahova, üljünk a főhelytől távol, és ha mondják, akkor menjünk feljebb.

     „Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”(Lk 14,11)-a keresztény élet egyik vezérgondolata kell hogy legyen. Jézus figyelmeztet bennünket, hogy az evangéliumi élet egyik ismertetőjele az alázat, és a másik ember megbecsülése. Nem arról van szó, hogy magunkat semmire se tartsuk, messze attól, de ne tartsuk magunkat különcöknek, vagy magasabbrendűnek a többi embertől. Azt kell tudatosítanunk, hogy bennünk is megvannak a gyengeségek, nem vagyunk tökéletesek, és a az Isten Országába való belépésünk ajándék, nem pedig a mi érdemeinkből származik. A példabeszédben említett lakoma ugyanis az Isten Országának az előképe. Isten az aki meghív bennünket, és Ő az aki megmondja, ki melyik helyre üljön. Lehet hogy egy kicsit nehéz a mai világban mindezt valósággá váltani, mert a környezetünk másképpen vélekedik az alázattal, az előzékenységgel kapcsolatban, de Jézus tanítása hatalmasabb mint a világ gondolkodása. Ezért ez a tanítás ne legyen idegen a számunkra, hanem buzdítson bennünket.

     Az evangéliumi szakasz második részében, Jézus a házigazdához fordul.  Elmondja neki, hogy kiket hívjon meg a lakomára. Ebben a tanításban Isten irgalmas szeretetére utal. Az említett szegények, bénák, sánták, vakok (vö Lk 14,13) is Isten meghívottai. Ők a legelesettebbek, akik nem tudják viszonozni a meghívást.  Jézus ebből kiindulva azt mondja a farizeusnak, hogy az igazi boldogság az, ha olyanokat vendégel meg, akik nem tudják sehogyan sem viszonozni a meghívást. Ez az igazi alázat és irgalmasság. Megtenni valamit anélkül, hogy gazdag viszonzást várhatnál vissza. Ez egy kihívás számunkra is . Jó lenne elgondolkodni azon, hogy a cselekvéseink milyen lelkületből fakadnak. Szeretjük a látványosságot, elvárjuk a dicséreteket? Mi az ami vezérel bennünket? Jézus bátorít, hogy mindent a mennyország várományosaként tegyünk. A földi elismerések, dicséretek mulandóak, feledésbe merülnek. Isten az aki mindent számont tart. Erre vonatkozik Jézus kijeléentése:”.. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”(Lk 14,14b). A feltámadás napján, elő fognak kerülni ezek a dolgok is. Mi vezérelt bennünket cselekvéseinkben?  Jézus nem ijesztgetésként mondja ezt, hanem útmutatást akar adni ahhoz, hogy biztosan az üdvösségre jussunk. Ez a hivatásunk. Az üdvösséget a földi életünkben tanúsított celekedetetekkel fogjuk kiérdemelni. Imádkozzunk testvérek az alázatos lelkületért, és azért, hogy a Jézusi gondolkodás múlja felül bennünk a földies, hatalomra és elismerésre vágyakozó lelkületünket. Isten Országának az öröme legyen bennünk már most, és azt adjuk mindenkinek akivel csak találkozunk!

    Az Úr kegyelme és segítsége legyen veled testvérem!

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30