Evangélium - 2016.07.31.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 18. vasárnap

    "Abban az időben:
     Amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: ,,Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.'' Ő így válaszolt neki: ,,Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?''
     Majd a tömeghez fordult: ,,Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.''
     Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!
     Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?
     Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.'' /Lk 12, 13-21/

 

                        

                                  „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól..”(Lk 12, 15)

    Krisztusban kedves testvérem!

    A mai napon egy olyan evangéliumi szakaszt hallottunk, amelyik rávilágít arra, hogy az anyagi javak iránti féktelen vágy mennyire káros az ember lelki életére, de ugyanakkor káros az emberek közötti kapcsolatokra is. Az evangéliumi történetben amit hallottunk, egy valaki a Jézust hallgató tömegből felkiált, Jézushoz fordul azzal a kéréssel, hogy tegyen igazságot közte és a testvére között. Természetesen vagyon elosztásról van szó. A mindennapi életből tudjuk, hogy sajnálatos módon ez a dolog szokta a legtöbb bonyodalmat okozni. A vagyon! Az elosztás! Kinek mi jár? Az addig békességben és szeretetben élő testvéreket sajnos nagyon gyorsan ellenségekké teszi az ilyesmi. Nagyon sok ilyent látunk környezetünkben. Sajnos! Nagyon sokaknak fontosabb a múlandó vagyon birtoklása, mint a testvérével való igazi szeretetkapcsolat, és egyetértés.

    Jézus korában még élt az a törvény, hogy a legidősebb fiú örökli a szülői házat, a fiatalabbnak ki kellett költöznie, és az idősebb testvér ki kellett hogy fizesse a fiatalabbik részét. Ilyen hasonló eljárások vannak most is, csak az a baj hogy nem mindig megy simán a dolog. A történetben amit hallottunk, valószínű hogy egy olyan valaki fordul Jézushoz, akinek gondja van a testvérével. „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.”(Lk 12,13b)-olvassuk a kérést. Valószínű, hogy a fiatalabbik gyermekről van szó, aki nem kapta meg az idősebbtől az örökség részét. Jézus elég komolyan válaszol a kérésre:” Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” (Lk 12,14). Ebben a válaszban benne van Jézus viszonya földi dolgokhoz. Az ő küldetése nem az hogy a világi peres ügyeket intézze. Nem azért jött az Atyától, hogy egy új törvénykezési módot, vagy igazságszolgálatatást hozzon létre. Nem is egy politikai programot hozott magával. Jézus az Isten Országát hirdeti meg, és megtanít arra, hogyan juthatunk el oda, és hogyan kell építenünk azt már itt a földi életben. Jézus útja más mint a világban uralkodó gondolkodás útjai. Ő az Atyára irányítja a figyelmet, és az Atyával való együttlétet helyezi a középpontba. Ezért is jelenti ki: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”(Lk 12,15) Ez a kijelentés nagyon is aktuális minden lelki életet élni akaró kesresztény emberre. Nagyon sokan elindulnak a megtérés és az imádságos élet útján, el is jutnak egy bizonyos lelki magasságba, de megtörténik a visszaesés. Igen, visszaesés, mert az a földi javak utáni vágyakozás, a kapzsiság, fösvénység elnyomja az Istennel való bensőséges együttlét örömét.

    A ma felolvasott evangéliumi szakasz éppen ennek az elkerülésére tanít. A példabeszéd is amit Jézus elmond az esztelen gazdagról, világosan kifejti, hogy a vagyon felhalmozása, és az abban való öröm mennyire múlandó. Azt mondja Jézus:  Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad?” (Lk 12,20). Arra figyeljünk, hogy az anyagi javak, amiket birtoklunk, ne kerüljenek az Istennel való kapcsolatunk elé!  Nem arról van szó, hogy teljesen vessük meg a földi dolgokat! Nem. Használjuk őket, Istentől kaptuk azokat, hogy itt a földi életben boldogulhassunk. Az a fontos azonban, hogy az értékek sorrendjét fel tudjuk állítani. Első legyen a számunkra a lélek állapota. Az Istennel való találkozás, és az Ő jelenlétében élés legyen mindig az első és azt semmi ne helyettesítse. Az anyagiak kezelése is abban a tudatban történjen, hogy azok csak eszközök, nem célok. Végső célunk az üdvösség, amit nem a múlandó dolgok birtoklásával érünk majd el. Az üdvösséget akkor érjük el, ha Jézus evangéliuma elevenné válik az életünkben, és a szívünk eltelik a mennyország iránti vágyakozással. Ha minden dolgainkat az üdvösség szemszögéből nézzük, és úgy cselekszünk, ahogy az evangélium tanítja, akkor birtoklni fogjuk a legdrágább kincset: Isten boldogító színelátását és az örök életet.

    Isten segítsége és kegyelme legyen veled  kedves testvérem az Úrban!

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30