Evangélium - 2016.06.26.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 13. vasárnap

 

   "Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
     Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: ,,Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?'' De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: ,,Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.'' Ezután másik faluba mentek.
     Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: ,,Követlek, bárhová mégy.'' Jézus így válaszolt: ,,A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.''
    Egy másikat Jézus szólított fel: ,,Kövess engem!'' Az így válaszolt: ,,Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.'' ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.''
    Egy harmadik ezt mondta neki: ,,Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.'' Jézus így válaszolt: ,,Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.'' /
Lk 9, 51-62/

          

                                       „..te meg menj, és hirdesd az Isten országát.” (Lk 9,60b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Az evangéliumi szakasz, amit ma világszerte felolvasnak templomainkban, és számos ember elovassa magának odahaza, szobája csendjében, nagyon szép üzenetsorozatot hordoz. A szakasz első részében arról hallunk, hogy Jézus elindul Jeruzsálembe, hogy ott végbevigye a megváltás művét, amiért az Atya a világba küldte őt. Útközben a szamariaiak városán is keresztülmegy, de azok nem fogadják be. (vö. Lk 9,53). Ami megragadja a figyelmünket ezzel kapcsolatosan, az a Zebedeus fiak, Jakab és János heves reakciója: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!” (Lk 9, 54b). Itt megállunk egy kicsit. A két Zebedeus fiú elég hevesen reagálja le a dolgot, amikor Jézust elutasítják. Emberi reakció ez. Nagyon sokszor találkozunk ilyesmivel a saját életünkben is. Lehet hogy éppen mi is ilyen, vagy ehhez hasonló módon viselkedünk, ha valami nem  úgy történik, ahogyan azt mi szeretnénk, vagy azt mi elgondoltuk. Ez a gondolkodásmód, mármint a másképp gondolkodó ember  megalázása, vagy szidalmazása nagyon távol van a Jézus által tanúsított lelkülettől.  Ő a szeretet nyelvén szól mindenkihez, és mindenki felé szeretetet tanúsít. Ő az Üdvözítő, nem a pusztító. Ez a lelkület kell hogy meglegyen mindannyiunkban. Jézus szeretete kell hogy vezérelje a szavainkat, és a tetteinket. Isten Országába, mindenki meg van hívva, de senkit nem lehet kényszeríteni, hogy a meghívásnak eleget tegyen. A mi küldetésünk az, hogy ha már elfogadtuk a meghívást, abban tartsunk ki, és ez nagyobb tanúságtétel mint bármi más. Ha a körülöttünk állók látják, hogy Jézust követni az egy öröm, és az embert felszabadulttá teszi, akkor ezt látván mások is vágyat fognak kapni a Krisztus követésre. Jézus tanítványa olyan kell hogy legyen mint amilyen Ő volt! Isten békésje és szeretete kell hogy sugározzon belőle. Ez a mai evangéliumi szakasz egyik nagyon fontos mozzanata.

     A felolvasott evangéliumi szakasz második részében a Jézus követés feltételei vannak megfogalmazva.

     „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” (Lk 9,58). Jézus itt arra mutat rá, hogy a tanítványi lelkület egyik fontos mozzanata, hogy függetleníti magát a világ gazdagságától. A teljes Istenre való ráhagyatkozás, a benne való bizalom elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki megismerhesse Isten Országának a szépségét. A sok evilági gond, vágyakozás, csillogás.villogás elhomályosítja lelki látásunkat, szó szerint függővé, rabszolgává tesznek bennünket. Ettől kell megszabadulnunk minél hmarabb.

     Jézusnak a következő kijelentése: „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat”(Lk 9,60), jelképesen kifejezi azt, hogy aki Jézust elkezdi követni, már az új, isteni élet részese lesz, ami messzemenően tökéletesebb a világ életénél. „... te meg menj, és hirdesd az Isten országát.”(Lk 9,60b)-buzdítás arra, hogy ha már  megismertük Jézus evangéliumát, akkor lépjünk ki vele a világba és osszuk meg azokkal, akik még nem ismerik.

     „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.”(Lk 9,62). Ez a harmadik  jézusi kijelentés a mai evangéliumi szakaszban, amiről érdemes elgondolkodni: Jézus itt a tanítványság tartós és állandó mivoltát hangsúlyoztza. Nem létezik ideiglenes, vagy alkalmankénti Jézus követés. Vagy igen vagy nem. Harmadik nincs. Aki, igent mondott a meghívásra, az ne foglalkozzon többé azzal, hogy mi volt, és hogyan volt azelőtt. Előre nézzen, és összpontosítson a végső céljára: az örök boldogságra, a mennyei jutalomra.

     Krisztusban kedves testvérem! A mai evangéliumi tanítás adja meg neked, hogy felismerd a meghívottságodat. Jézus téged is, és mindannyiunkat szólít. Merjük őt követni, és legyünk Isten Országának buzgó és kitartó hírnökei. A világ dolgait okosan használjuk fel, ne engedjük hogy az életünkben Isten helyébe kerüljenek. A cél legyen előttünk mindig: Isten az üdvösségre hívott, és el is fog oda vezetni, csak engedd magad vezetni!

     Az Úr kegyelme legyen veled mindenkor! Ámen

 

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30