Evangélium - 2016.06.05.

Szerkesztette: Masa Tamás

     "Abban az időben Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság.
     Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá:
     ,,Ne sírj!'' Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: ,,Ifjú, mondom neked, kelj föl!'' A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
     Mindnyájukat elfogta a félelem, és így magasztalták Istent: ,,Nagy próféta támadt közöttünk.'' ,,Isten meglátogatta népét.'' Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken."
/Lk 7, 11-17/

 

        

                                                 „Meglátogatta népét az Isten.” (Lk 7,16b)

    Krisztusban kedves testvérem!

    A mai vasárnap lélekben egy látogatást teszünk Naim városában. Az evangélista elévezet bennünket egy csoda helyszínére. Jézus a tanítványokkal közeledik ehhez a városhoz, és  egy gyászmenettel találkoznak. Egy ifjú halottról van szó, akit visznek a temetőbe. Lukács evangélista leírja, hogy:  „Elég nagy tömeg kísérte a városból. „(Lk 7,12b). Ez napjainkabn is így van. Amikor fiatalt vagy középkorút szólít el közülünk az Úr, mindig nagyszámú gyászmegtisztelő van jelen. Így volt ez ott Naim városában is, amikor Jézus odaért tanítványaival. A halott ifjú édesanyjának  bánata nagyon mély.  Érthető, hiszen az egyik legfájdalmasabb dolog, amikor a szülőnek kell eltemetnie gyermekét, vagy a szülő látja a gyermekét szenvedni.

     Jézus azonnal a tettek mezejére lép, megszólítja az édesanyát: „Ne sírj!” (Lk 7, 13b). Itt megállunk egy kicsit. Látjuk hogy Jézus először lelki vigasztalást akar adni. Nem a halottat támasztja fel azonnal, hanem az gyászoló édesanyához lép, és őt szólítja meg. A vigasztalás, a lelki felemelés Jézusnál elsődleges fontosságú. Ebben a Szentévben, amikor az irgalmasságtra gondolunk, és törekszünk rá, hogy mi is valósággá változtassuk az irgalmasság  testi és lelki cselekedeteit, akkor ez az evangéliumi szakasz nagyon is segíthet minket. A szomorúakat megvigasztalni-az irgalmasság lelki cseledetei közül az egyik. Itt ezzel találkozunk nagyon közelről. Jézus üzeni a mai evangéliumi szakasszal, hogy törekedjünk felvenni az ő magatartását. Lépjünk oda  a szomorkodókhoz, gyászolókhoz. Ha nem is beszélümk sokat, mert nem is mindig az a fontos, a jelenlétünk sokat segíthet a szomorkodók fájdamának ebnyhítésén. Kihívás  számunkra, az hogy megtanuljuk Jézus magatartását, és általunk Isten simogató vigasztalása lépjen előtérbe. Imádkozni kell ezért a lelkületért. Meg kell engednünk, hogy Isten minket is megsimogasson, és ebből tudunk erőt meríteni, hogy mi is vigasztalni tudjuk a szomorúakat.

     Az evangéliumi szakasz következő részében olvassuk, hogy Jézus, miután szólt a gyászoló édesanyához, odalép a halott ifjúhoz.  Ekkor  teszi meg Jézus a csodát: szavával életre kelti a halott ifjút, és vissaadja őt az anyjának ( vö.Lk 7, 14-15)

     A halott ifjú feltámasztása egy a Jézusi csodák között, de nagyon fontos üzenete van. Jézus a csodák művelésével isteni erejét mutatja meg a követőinek. Arra hívja a szemlélőket, hogy higgyenek benne. Isten az élet és a halál Ura. Ő az aki adja az életet és ő az aki elveheti. A most olvasott evangéliumi történetből kiviláglik, hogy Isten életpárti. Jézus minden cselekedete, erre utal. Akarja, hogy az őt követők éljenek. Az életnek itt nem pusztán evilági vonatkozása van. Nemcsak a testi életről beszélünk, hanem mindenek felett a Krisztusban való életről. Arra kaptunk meghívást, hogy Jézus Krisztus által  feltámadjunk a lelki halálból. Megnyíljon a szívünk Krisztus jelenlétére, és hozzá hasonlókká váljunk. Isten az üdvösségre teremtett minket. A naimi ifjú feltámasztásának a történetéből kiindulva, lépjünk az Úr elé hálaadással. Köszönjük meg neki, hogy életet akar adni mindenkinek, és jelen akar lenni mindanniunk életében. Az ő jelenléte nélkül lelkileg halottak vagyunk.

     A csodát látó tömeg magasztalja és dicsőíti az Istent: „Nagy prófétánk támadt”; és: „Meglátogatta népét az Isten.”(Lk 7,16b). A mai evangéliumi szakasz minket is meghív, hogy figyeljünk fel Isten munkálkodására az életünkben, halljuk meg a hívását, és kövessük Jézust az irgalmasság gyakorlásában.

     Kívánom mindenkinek, hogy ezek a valóságok, amiket hallottunk, a vigasztalás, az élet, Isten jelenléte, a Krisztusban való élet, az irgalmasság gyakorlása, épüljenek be a szívünkbe. A Szentlélek ereje segítsen mindannyiunkat ezen az úton, és legyen gyümölcsöző a mi Istenben, és Krisztus szeretetében gyökerező életünk!

     Az Úr áldása és békéje legyen veled kedves testvérem!

 

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30