2019.03.03.

Szerkesztette: ddr. Rokay Zoltán

Évközi 8. vasárnap

OLVASMÁNY

Az ember beszéde sokat elárul belső világáról. 
Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha valaki beszél, kiderül a gyengéje.
A cserép akkor lesz kemény, ha meleg a kemence, az ember értékét pedig a beszéde szabja meg. A fák gyümölcse szerint becsülik meg a kertet, az embert szavai alapján ítélik meg. Ne magasztalj senkit, amíg nem beszélt, mert ez az ember legjobb próbája.
/Sir 27,5-8/

            

     Az ószövetségi olvasmányt a mai vasárnapon Sirák fia, vagy Jézus Sirák fia könyvéből olvassuk. Nemcsak az Üdvözítőt hívták Jézusnak. Ezt a nevet a választott nép körében mások is viselték. Így ennek az olvasmánynak az írója is. – Sirák fi a könyve sokáig csak görög fordításban volt ismeretes. Ezért a nem-katolikus kiadású bibliákban nem találjuk. Azonban 1896-ban, Kairóban a könyv héber kézirataira bukkantak, amelyek a kezünkben lévő szöveg két harmadát teszik ki.

     Sirák fiának könyve megegyezik az izraeli felfogással, mely szerint a bölcsesség nem okoskodás, nem elmélet, hanem életbölcsesség. Gyakorlati tudás, amely nemcsak helyes gondolkodást, hanem helyes cselekvést is jelent.

     A mai olvasmány is egy igazi emberi tapasztalatot közvetít; azt, amit Jézus, a megtestesült bölcsesség is megerősít: a szív bőségéből beszél a száj. Ezért hozzáférhető, megismerhető az ember szíve, lelkivilága, beszéde révén.

     Mivel ez így van, az Egyháznak és egyes tagjainak ebben is Krisztust kell követniük. Krisztus lelkületével kell eltelnie szívünknek, hogy beszédünk révén is Krisztust ismerjék meg az emberek. Így teszünk csak eleget legszentebb kötelességünknek Krisztussal együtt: az igehirdetésnek. Ahhoz, hogy az Egyház szavával tanúságot tudjon tenni Krisztusról, szükséges, hogy az ő lelkülete töltse be az egész Egyházat.

                 

ZSOLTÁR: 92.

     Akik nem kapcsolódnak be Isten dicséretébe, nem élnek keresztény életet és nem járnak vasárnapi szentmisére, azoknak nehéz elméletben megmagyarázni, miért jó, miért szép az Urat dicsérni? – Ezt csak tapasztalatból lehet tudni, elméletileg bizonyítani nehéz, lehetetlen.

     Akik nem érzik otthonuknak Isten házát, azoknak nehéz megmagyarázni, mi jó van a templomba járásban? Ezt csak akkor tudjuk, ha otthon érezzük magunkat a templomban. Ehhez az érzéshez viszont szükséges, hogy minél többet tartózkodjunk itt.- Hiszen lakásunkat is csak akkor nevezhetjük otthonnak, ha valahogyan hozzákötjük életünket.

     A Szentírás, így a mai olvasmány és az Evangélium is szívesen hasonlítja az embert fához, életmódját, cselekedeteit, gyümölcshöz.- Ezt teszi a mai zsoltár is. Az igaz ember növekszik, gyarapszik Isten kegyelmében. Olyan, mint azok a cédrusfák, amelyeket a jeruzsálemi templom építésénél használtak; mint a pálmák, amelyek képeivel a templom aranyozott burkolatát díszítették.

     Isten dicséretének, így az egész keresztény életnek is az egész emberi életet át kell hatnia: a zsoltáros már reggelente magasztalja Istent, de éjszaka se fárad bele hűségének hirdetésébe. – Az erényes élet az öregségre is megtermi gyümölcseit, mert fi atalkorában, az isteni kegyelemben gyökerezett, innen táplálkozott.

SZENTLECKE

Testvéreim! 
Amikor a romlandó test magára ölti a romolhatatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor beteljesedik az Írás szava:
A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. Legyen hála az Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Legyetek tehát állhatatosak és kitartóak, szeretett testvéreim? Tegyetek minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.
/1Kor 15,54-58/

           

     Múlt vasárnap a földi és a szellemi emberről hallottunk a szentleckében. A földi ember életét a halál gondolata beárnyékolja. Nincs is kiút halálraítélt létünkből. Csak a feltámadás, amelynek Jézus Krisztus a szerzője, adhat ebből kiutat. Mi azt tapasztaljuk, hogy a halál minden és mindenki felett győzedelmeskedik. Ám Jézus Krisztus az ő kereszthalálával és feltámadásával a halált, a legyőzhetetlennek vélt ellenséget is legyőzte. Ezért tudjuk a halál szemébe kiáltani:

     „Halál, hol a te győzelmed, halál, hol a te fullánkod?"

     A halál fullánkja – folytatja az Apostol a bűn. Ám Jézus Krisztus a bűnt is legyőzte. A törvény a bűn ereje – ahogyan szent Pál szívesen érvel, hiszen, ahol nincs törvény, ott törvényszegés sincs. Így a törvény nem tud eljuttatni a halál és a bűn feletti győzelemre. Ebből világos, hogy Isten Jézus Krisztus által a bűn feletti győzelemre segít bennünket. Amilyen mértékben engedjük, hogy bennünk, életünkben legyőzze a bűnt, olyan mértékben remélhetjük, hogy a halál fölötti győzelemre is eljuttat bennünket.

     A bűn fölötti győzelem, a keresztény élet, nem csak óvakodás a rossztól, hanem a tevékeny szeretet élete. Ezért int az Apostol, hogy legyünk kitartóak és állhatatosak és tegyünk minél többet az Úr ügyéért. Egyedül azzal tudok hiteles tanúságot tenni a feltámadásba vetett hitemről, ha állhatatosan fáradozom az Úr ügyéért. Vajon tényleg az Úr ügyéért fáradozom, vagy valami magánügyért? Ha valóban az Úr ügyéért teszem, amit teszek, akkor fáradozásom az Úrban nem lesz hiábavaló. 

EVANGÉLIUM 

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből beszél a száj.”
/Lk 6,39-45/

            

              "Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele   

                                           mind a ketten a gödörbe?"" /Lk 6,39/

     Jézus hasonlatokkal tanítja hallgatóságát. – Aki vakot akar vezetni, az maga nem lehet világtalan, hiszen így mindketten a gödörbe esnek. – Itt Jézus nem utal a farizeusokra, hanem saját tanítványait, mint „vezetőket” óvja a vakságtól.

     Ezt folytatja Jézus a tanítvány és a mester viszonyáról szóló tanítással: ahogyan a vak nem vezethet világtalant, úgy az embernek – tanítványnak, Jézus tanítványának tökéletességre kell törekednie: olyanokká kell lennünk, mint a mi Mesterünk, Jézus Krisztus.

     Ezután Jézus visszatér a szemre – hiszen az előbbiekben vakról és világtalanról volt szó. Most a szálkáról és gerendáról szól a hasonlat. Ez is prófétai beszéd. Hiszen nehezen gondolható el, hogy gerenda essen az ember szemébe, anélkül, hogy agyon ne ütné. A hasonlat egyértelmű: másoknál az apróságot is észrevesszük (és felrójuk) önmagunknál a nagy dolgok felett is átsiklunk.

     Végül – a Sirák fia könyvére emlékeztető hasonlat következik a fáról és gyümölcséről. Ahogyan másokat tetteik – gyümölcseik – alapján minősítünk, úgy nekünk is meg kell teremnünk a keresztény élet gyümölcseit, mert annak alapján fog bennünket megítélni Jézus Krisztus. – A szív bőségéből beszél a száj. Ezért nem mindegy milyen gondolatokkal, szavakkal, szándékokkal, indulatokkal van tele szívünk – hiszen ez tükröződik vissza beszédünkön.

 

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30