Nagyböjt 05. vasárnap

Szerkesztette: Kiss Ullrich SJ

Aki visszaadja a vak látását Jn 11,1-45 Abban az idõben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: Uram, nézd, beteg, akit szeretsz! Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem isten dicsõségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsõüljön. Jézus szerette õket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott idõzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: Menjünk el ismét Júdeába! Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentõl, megadja neked. Jézus ezt felelte neki: Testvéred fel fog támadni! Erre Márta így szólt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus folytatta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt? Márta ezt válaszolta neki: Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön! Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: Hova temettétek? Azok így szóltak: Jöjj, Uram, és lásd! Ekkor Jézus könnyekre fakadt: Erre a zsidók megjegyezték: Nézzétek, mennyire szerette õt! Némelyek azonban így szóltak: Õ, aki visszaadja a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon? Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy nagy kõvel elzárt barlang volt. Jézus így szóét: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus ezt válaszolta neki. Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsõségét! Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, s így szólt: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem! E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: Lázár, jöjj ki! A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendõvel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: Oldjátok föl, hogy járni tudjon! A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett. Milyen bámulatos ívet rajzol ez a történet a vak küldetése és Jézus küldetése, Lázár halála és feltámadása és Jézus halála és feltámadása közé! Paradox módon "némelyek" nagyon is az örök szkeptikus okoskodásával szembesülnek ezzel a párhuzammal, azaz nem is szembesülnek, hisz õk a mindenkori vakok, a valódi vakon szülöttek, akik azok is maradnak. Okoskodásuk ma is szó szerint úgy hangozhatna, mint akkor: miért nem akadályozza meg a halált? A gonoszt? A rosszat? Jézus azonban nem azért jött, hogy megakadályozza a rosszat, avagy azt, amit mi annak vélünk, hanem hogy diadalra juttassa a jót. S ez nem ugyanaz. Ezt még Márta sem érti, csak Mária. Igaz, amikor a Mester tanított, Mária lábainál ült, és õt hallgatta. Márta, mint tudjuk, eközben és ehelyett sürgölõdött. Most is, ahogy Jézus elébe siet - modern asszony, hisz siet, rohan, no és persze egy kis szemrehányással is illeti a Mestert. Szinte részvétlenséggel vádolja. Finoman, burkoltan, de mégis! Jézust ez megrendíti. Õ nem dogmát hirdetni jött, hanem egy barátot megsiratni. Azokhoz jött, akiket szeret. És most bántó és tapintatlan realizmussal arról beszélnek, hogy barátjának szaga van. Hulla. Ki itt a részvétlen? Pedig aki ennyire nem tapintatos, szintén barátja, és hívõ. Mondhatnám azt is, bárcsak annyi hitünk volna, nekünk, mai keresztényeknek, mint egykor Mártának. De inkább azt kérem: hadd szeressek úgy, mint Jézus. Az érzõ szív közelebb visz hozzá, mint a szilárd és rendíthetetlen hit a tanításban.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30