Nagyböjt 02 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 8,31b-34 Ki szakíthat el Krisztus szeretetétõl? „31Mire következtethetünk ebbõl? Ha Isten velünk, ki ellenünk? 32Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? 34Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sõt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? 35Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétõl? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” Pál rezignáció ellenes tanácsokat ad. Ezeknek a tanácsoknak az alapja Krisztus szeretete. Mindenféle szeretet erõs kötõdést jelent valamely más személyhez, következésképpen annak életstílusához is. Ezt az általános tapasztalatot használja ki Pál, amikor Isten szeretetérõl, mint erõt adó valóságról beszél. Mögötte áll persze Pál zsidó vallási tapasztalata. Ugyanis a zsidók nem hittek Istenben, hanem vagy bele szerelmesedtek, vagy pedig gyûlölték Istent, de semmiképpen nem tudták vallási érzelmeiket ettõl a két szélsõségtõl megõrizni. Ilyen értelemben Isten szeretete, vagy még jobb azt mondani Isten szerelme óriási erõt jelentett minden küzdelemben a zsidóságnak és az egyes zsidó embernek is. Nem gyengítette el az, hogy sokan vannak ellene, hanem kitartott meggyõzõdése mellett. Éppen az Isten-szeretet adott erõt a makacs ellenállásra. Isten emberek iránti szeretetének nagyságát mutatja a Jézus áldozata, amelyet a világteremtõ Isten, az Atyaisten felõl néz az apostol. Miden szeretet nagyságát az érte vállalt áldozat nagysága mutatja meg legjobban. Isten nagy áldozatot vállalt a bûnösökért, és különösen nagy megértést mutatott az Isten nevében Jézus is tanítványai iránt. Pál látatlanból is tudja mekkora nyomást és terhet jelent egy pogány városi kultúra a keresztény közösségekre. A pogány társadalom ítélete, esetleges gyanakvása, még inkább gyûlölete a keresztény közösségnek és az egyes egyénnek is. „Ha Isten velünk, ki ellenünk!” (31.v.) kijelentéssel Pál a római közösségnek a kipróbált konfliktus tûrõ zsidó hit öntudatát ajánlja. Az apostol a maga tapasztalatából tudja, hogy a közösségi nyomás nagy terhet jelent az embernek. Az ókori társadalom erõs alkalmazkodást igényelt és az Isten kérdésben pedig sok esetben kérlelhetetlen gyûlöletet tudott szítani. A hellenizmus ugyan a másik vallással kapcsolatos elõítéletet némileg tompította, de még így is sokkal többet jelentett egy másik vallási közösség képviselõjeként élni egy pogány közösségben, mint a Fradi –Vasas meccsen Fradi szurkolóként ülni a Vasas szurkolói között. Mivel a fiatal keresztény egyházhoz kötõdõk minden pogány vallási közösségtõl különböztek. Hasonlóan a zsidókhoz, akik a pogány vallás képviselõi elõtt inkább tûntet minden istenek kultusza tagadóinak, mint egy másik vallás képviselõjének. Vagyis azt tapasztalták, mindenki ellenük van. Ebben a pszichológiai helyzetben igen fontos volt az a belátás, hogy a mindenkinél többet érõ Isten velük van és a társadalmi elõítéletek alól és a bûntudat alól felmenti õket. Ebben a helyzetben egyrészt azt kellett hangsúlyozni, hogy Isten szeretete milyen áldozatokra kész, másrészt az Istenhez való ragaszkodás milyen nagy erõt tud adni. Furcsa módon Európában a kisebbségbe jutott keresztény egyházak hívei ugyanezt a társadalmi nyomást érzik, hogy minden történelmi dicsõség ellenére, a jelen társadalom a nyilvános hitvallást legtöbbször nem értékeli, hanem ellenszenvével bünteti. Elítéli, igaztalan, és konzervatív embereknek tartja. A hit és a meggyõzõdés társadalmilag divatos és hatásos kirekesztõ fogalma lett a modernség, a liberalizmus. Aki nem követi a tömeg ízlését, aki kilóg az általánosan hangoztatott társadalmi dogmák és média frazeológia szokásrendszerébõl, azt konzervatívnak, intoleránsnak, maradinak, sõt veszélyes vallási fanatikusnak is nevezhetik. Akirõl pedig ezeket a nagy nyilvánosság elõtt elterjesztik, az többé hiteltelen és érezni fogja az ellene irányuló ellenszenv terhét. A ma már Európában csak nagyon szûk körben van vallási filozófia, a nagy nyilvánosság elõtt az eszmére a szimpátia és az antipátia irányítása történik. A többségi vélemény, nem akarja tûrni a vallásos meggyõzõdés társadalmi nyilvánosság. Az igazi kérdés, ez a nyomás, elszakít-e Krisztus szeretetétõl, vagy gyûlöletet kelt-e bennünk, vagy szilárd meggyõzõdéssel el tudjuk viselni és kezelni tudjuk ezt az érzést.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31