Krisztus király vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Kor 15,20-26 Ádám-Krisztus Az újszövetségben több alkalommal találkozunk Ádám és Krisztus, vagy Jézus párhuzamba állításával. A római levélben hasonló gondolatmenettel találkozhatunk (5,12-19) és Lukács evangéliumának gyermekségtörténetében Jézus családfáját Ádám-ig vezeti vissza az evangélista (3,23-38), mivel ez a pogány keresztények számára írt evangélium. Jézus úgy tünteti fel mint az egész emberiség megváltóját. Ezzel szemben Máté evangéliumában, amely a zsidó-keresztényeknek íródott az õ megváltójuk családfáját Ábrahámig vezeti vissza az evangélista, jelezvén, hogy Jézus a zsidó vallási fejlõdés beteljesítõje. Ádámot az evangélista egyfajta emberi típusaként szemléli, mint ahogy a Tórában (1Mózes, 3.f) a bûnbeesés történet fõszereplõi az õsszülõk az emberiség reprezentánsai. Bûnbeesésük magyarázat a földön minden rosszra. A teológiai irányú bibliai õstörténet a világtörténelem, és benne a zsidó választott nép történetét alapvetõen úgy írja le, hogy abban a bûn, és az Istennel megromlott viszony jelentõs szerepet játszik. A bibliai szemléletmód szerint az emberiség fejlõdésének a legfontosabb része, az egyén és a közösség Istenhez fûzõdõ viszonyának fejlõdése vagy romlása. Ennek a viszonynak a fejlõdésével és romlásával álla kapcsolatba az emberiség jólétének fejlõdése, vagy pusztulásának elõrehaladása. Ádám és bûne példa értékû az utókor számára. Az emberiség megteremti a maga autonóm világát, amely figyelembe hagyja az Isten morális utasításait és a világ egyéb törvényszerûségeit. Az egész ószövetségi történet, Mózes Tíz parancsával és a próféták erkölcsi és vallás kritikájával ennek az autonómiának a pusztító jellegét akarja korrigálni. Jézussal egy új embertípus jelenik meg, aki tökéletes harmóniában él az Istennel, képes teljes egészében elutasítani a bûnt és szembe szállni a démoni kiértésekkel is. A bûn minden szellemi támadását, a hatalom, a hírnév és a gazdagság alap kísértéseit radikálisan elutasítja Jézus és a vállalt isteni ideák képviseletéért vállalja a fájdalmat, az árulást és a halált is. Ezzel teremti meg az új ember ideált, és lesz az emberiség igazi királya. A fejlõdés bibliai fogalmát régen feledésre ítélte a mai élet. A fejlõdés fogalmát a társadalmi, a jóléti és a technikai és tudományos fejlõdésre vetítette ki és azt hirdeti, hogy ezek viszik elõre az emberi történelmet. Az emberi ideák választása, a helyes és helytelen, az erkölcsös és az erkölcstelen kategóriái pedig állandóan változnak a történelem folyamán. Manapság azt hirdetik nincs állandó erkölcsi kategória, hanem minden az adott helyzetben a hasznosságtól függ. Az emberek manapság nem bizonyos filozófiai rendszerek alapján viselkednek, hanem pillanatnyi benyomásaik alapján. Az emberi mintákat nem a bibliai történetek adják, hanem a médiában elõttünk lejátszott filmek virtuális világából elõlépõ hõsök és bûnösök. Akarva akaratlanul, ezek közül választunk magunkat királyokat és királynõket, attól függõen, hogy viselkedésük mennyire tetszik nekünk. Az általunk szimpatikusnak ítélt hõsöket akaratlanul is követjük, ruhájukat, hajviseletüket, gesztusaikat átvesszük, szófordulataikat használjuk. A virtuális világok kitalált szereplõinek lelki habitusa szép csendesen átvándorol a mi lelkünkbe is. Az pedig, hogy a krisztusi hõsöket, vagy az emberi hõsöket választjuk-e a lelki fejlõdésünknek, vagy romlásunknak az eredménye. A fanatizáló filmek hõse millió nézõ lelkét kísérti, az igazi hõsök pedig jól, rosszul kísértenek a jóra. A lélek titka, hogy kit választunk. Leszünk Ádám bûnének folytatói, vagy Krisztus megváltásának tevékeny részesei, akik testükben egészítik ki, mindazt ami Krisztus szenvedésébõl hiányzik az egyház és az emberiség javára.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28