Karácsony 2. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Ef 1,3-18 Tudtunkra adta tervét „3Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. 4Mert õbenne választott ki bennünket a világ teremtése elõtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elõtte. Szeretetbõl 5eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk; 6hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. 7Õbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bûneink bocsánatát bõséges kegyelme folytán, 8amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. 9Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az õbenne elõre meghatározott jóságos tervét, 10hogy elérkezik az idõk teljessége, és Krisztusban, mint Fõben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. 11Igen, mi is õbenne nyertük el az örökséget annak végzésébõl, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. 12Szolgáljunk hát felsége dicsõségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. 13Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. 14Õ a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsõségére. 15Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekrõl és minden szent iránt tanúsított szeretetetekrõl, 16mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. 17Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek. 18Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, 19és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívõkön.” A Kolosszei és Efezusi levél elvont stílusára gyakori himnikus betéteinek eredetére sokan kerestek magyarázatot. Egyik lehetséges válasz a körlevél elmélet, miszerint Tichikus több egyházközségnek vitte körbe ezt a levelet. Mindenesetre a gyakori himnikus betétek azt õsegyház liturgiájának gazdagságára emlékeztetnek. A himnuszok rokonságot mutatnak a qumrában talált un. „Hodajjot”-al vagyis Istent dicsõítõ énekekkel, de a hellenista zsinagógákból fennmaradt Jahvét magasztaló énekekkel is kimutatható a rokonsága. Nem csak Pál költõi talentumáról, hanem egy korszak Istent magasztaló költészetének hatásáról is beszélhetünk. Mindkét levélben található egy krisztológiai himnusz Ef 2,6-11 és Kol 1,14-20, mely az Istent dicsõítõ himnuszokat Jézus Krisztusra alkalmazza. Egyben ezek a himnuszok üdvtörténeti jellegûek és Jézus és az Isten, valamint az üdvösség történetének legfontosabb eseményeinek megfogalmazására is vállalkoznak. Azonban az üdvösség történetének eseményei nem teljesen elvont fejtegetések, hanem a címzett keresztényeket és azok tevékenységét is belevonja az üdvösség történetébe. Úgy értelmezi a keresztény egyház tagjainak a helyzetét, hogy meghívást kaptak az üdvtörténet folytatására (11.v.). Az üdvösség történet jövõje tehát az egyházak tagjainak munkájától és életétõl függ. Ez a globális szemlélet jellemzi az õsegyház gondolkodását. Hitük, emberi cselekedeteik jelentõségét és hatását az egész kozmoszra kiterjesztett tevékenységnek fogják fel. A kereszténység mint mozgalom Pál idejében igen is meg akarta változtatni a világot. Erõs és tevékeny hitük kortársaik életét akarta minõségileg jobbá tenni. Krisztusra pedig úgy tekintettek mint a mindenség rendezõ elvére. Az elképzelés mögött egy organikus társadalom szemlélet van, melynek lényege, hogy a társadalmat az emberi testtel modellezték, és tagokat pedig az emberi végtagokkal. Ahogyan az emberi test teljes tevékenységét a fej tartja össze, úgy Krisztus mint fõ rendezi egybe az egyházat és annak növekedésével az egész kozmoszt. Nem kételkedtek tehát a keresztény egyház hívei abban, hogy erényeik a világot teszik jobbá, gyengeségük és bûneik pedig a világ harmóniáján ejt csorbát. Ebben az idõben a magán-kereszténység gondolata fel sem merült. Mindenki tudta, hogy hitét csak a közösségen belül és annak építésével élheti meg. Nem véletlen hogy a õskeresztényeknek nem a rítusuk, hanem a közösségi szemléletük hívta fel magára a pogány hatóságok figyelmét. Az ifjabb Plinius amikor hivatalból üldözni kellene neki a kereszténységet, mert ez a vallás nem volt rajta a korábban készült szabadon gyakorolható vallások listáján, azt tapasztalja, hogy ezek szavatartó, megbízható közösségi emberek, üldözésüket feleslegesnek sõt károsnak tartja. Ma már nosztalgiával, néha hitetlenkedve tekintünk az õsegyháznak erre a hõsies szakaszára, amely képes volt szegényeket és gazdagokat, szabadokat és rabszolgákat, különbözõ nyelvû és mûveltségi csoportokat egy közösséggé tenni. Nyilvánvalóan, hogy nem foglalható össze az akkori keresztények gondolkodása pusztán Pál leveleiben található vitákra. Hanem inkább egy lelkes közösségi életet élõ lendületes csoport közösségi életével jellemezhetõ. Talán ez hiányzik a mai egyház életébõl. Mintha elfeledtük volna, hogy Isten üdvözítõ tervének részei, vagyunk. Isten megváltó szeretete rajtunk keresztül éri el a világot.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28