Húsvét 7. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Pét 4,13-16 Égõ fájdalom 12Szeretteim, ne lepõdjetek meg azokon az égõ fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. 13Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsõsége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. 14Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsõség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok. 15Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevõ vagy bujtogató. 16Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsõítse meg az Istent ezzel a névvel. A fájdalom egyrészt nagyon megfoghatatlan érzés az emberben, másrészt sok esetben fizikális eredetû. A leggyakoribb eset, amikor fájdalom hatására orvoshoz fordulunk. A fizikai eredetû fájdalom megszüntetésére a fájdalom csillapítóknak egész arzenálja szolgála. A lelki jellegû fájdalomnak, amelyet legtöbb esetben a depresszióval, vagy az élet fájdalmával hoznak összefüggésbe igaziból nem sikerült megtalálni az ellenszerét. Az elsõ század végén a keresztény közösségek „égõ fájdalmat” (12.v.) éltek át. Mindannyian tudatában voltak azzal, hogy keresztény életük értékes és hasznos az egész társadalom számára. Krisztus követése és az erények megtartása csak jobbá teszi a társadalmat. Ebben merõsítették õk pogány barátaik, aki a sztoikus erkölcsöket és gyakorlati filozófiát követték, amely nagyjából megfelel a mai értékes humanista beállítódásnak. A keresztények és a sztoikusok azonos véleményen voltak abban, hogy a világ fejlõdését az emberek etikai fejlõdése viszi elõre. Leegyszerûsítve, jónak kell lenni és akkor a világ jobb lesz. Aki elsõnek dönt az erények mellett az elsõnek csatlakozik ehhez a folyamathoz. De arra biztosan nem voltak felkészülve, hogy ezután a pozitív közösségi megnyilvánulásra üldözés fog következni. Az üldözést és a „megpróbáltatást” mint valami hallatlan és alapvetõen igazságtalan dologként élték meg. Valójában zavartalan közösségi életükben az isteni tervnek csak egy részét, a kellemesebb felét ismerték meg eddig. A közösségi összetartás erejét, a rendes emberek egymásra találásának örömét és a növekvõ társadalmi tekintélyt. Ezt a boldog állapotot rombolta szét az az égõ fájdalom, amely az üldözésbõl fakadt. A zsidó keresztények ismerték a régi vallási logikát, ha rosszat teszek, Isten büntet, ha jót teszek Isten jutalmaz. A pogány keresztények között talán erõsebb volt Krisztus második visszajövetelének a várása és úgy gondolták, a tökéletes emberi társadalom pár éven belül megvalósul és a keresztény közösség kollektíven átvándorol a mennyországba, vagy értékrendjét átveszi az egész társadalom és az Isten országa jön a földre. Ebbe a logikába nem fért bele a jóért rosszal fizetés ördögi logikája. A levél írója feltehetõen maga is átélte ezt az állapotot. Ha igaz, hogy a levél mögött Péter apostol áll, akkor ezt sokkal korában, Jézus szenvedéstörténete kapcsán élete át félelem és rettegés közepette. Most tehát azt látja, hogy amit Krisztussal tett az emberi társadalom, azt teszi a keresztény közösséggel is. Ebbõl adódóan azt gondolta, az a feladata, hogy ennek kapcsán figyelmeztesse a híveket, a Krisztussal való azonosulásnak csak elsõ fázisa Krisztus humanitásával és emberszeretetével való azonosulás. A második, a „megváltó” fázis, a bûnösökért való szenvedés. Ez égõ fájdalom, mert nem azonos a vezekléssel, amikor az elkövetett bûneiért törleszt az ember, hanem mások, rosszabb alantasabb emberek okozzák igazságtalanul ezt a szenvedést. Ráadásul az üldözött keresztényeket mindenféle rosszal is vádolták. Mi volt ez, ha nem Krisztus keresztútjának megélése az õsegyház történetében. Az erkölcsi hõsök soha nem születnek csupán harmonikus életbõl. Az életüknek része a szenvedés, és a legnagyobbaknak részük van az igazságtalan szenvedésben, amelyet felajánlhatnak másokért. Krisztus megváltásának tanáról lehet tudományos konferenciát tartani, lehet a megváltással kapcsolatos fogalmakról prédikálni, lehet a bûntõl való szabadulásról elmélkedni, de a Krisztussal való azonosulásnak van egy termékeny és gyakorlati része, amikor szenvedésével azonosulunk. A fájdalom hermeneutikája, értelmezéstana más, mint a filozófiáé, aki tud osztozni Krisztus fájdalmában ilyen adakozó szívvel az lesz az õ megváltásának társa és az egyház építõi közül a legértékesebb személy.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30