Halottak napja - 2008

Szerkesztette: Dobó Tibor

Olvasmány Jób 19,1.23-27 Jób akkor válaszolt és így szólt: Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné õket egy táblára! Ó, bár vasvésõvel, aztán íróónnal örökre bevésnék õket a sziklába! Tudom jól, él ügyem szószólója, õ lép majd föl utoljára a földön. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembõl az Istent. Látni fogom, s õ a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. Szentlecke Róm 5, 5-11 A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erõtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bûnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetérõl, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bûnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az õ életében. Sõt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelõdést. Evangélium Jn 6,37-40 Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennybõl, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon. Elmélkedés Íme, Jób vágya teljesült, s szavai nem vésztek feledésbe, ma olvashatjuk azokat. Sõt, mi magunk is átérezhetjük, mennyire lényeges ezeknek a szavaknak tartalma, üzenete. Hiszen mi lehetne még oly fontos ezen a világon, mint éppen az, hogy minden emberhez eljusson annak az üzenete, hogy Isten képes életre kelteni a halottakat, ura a halálnak, az élet szerzõje. Ezért a halál a keresztény ember számára is nem csak a mindent örökre lezáró, legtragikusabb esemény, hanem egy olyan határvonal, melyen túl is van élet, s aki vár, az maga a Teremtõ. Jób Istent ismerõsként nevezi meg, s nem valami idegennek. Ezért kell mindannyiunknak törekednie földi életében az Isten megismerésére, hogy majdan fel tudjuk ismerni az örökkévalóság Királyát. Aki földi életében nem ismerte meg az Isten, nem is találkozhat vele a másvilágon sem, mert nem lesz képes felismerni, idegenek lesznek egymás számára, s ez maga az a büntetés, amelynek voltáról kevés ismeretünk van. Krisztus meghalt minden emberért, hogy eltörölje a bûnt, s megadja a lehetõ legnagyobb segítséget ahhoz, hogy az ember ráérezzen az Istenre, felismerje a Szeretet szerzõjét. Jézus Krisztus kereszthalálának érdemébõl mi mindannyian számíthatunk az Atya irgalmára, megbocsátására. Isten Szeretete minden ember felé kiárad, s mindenki számára elérhetõ az üdvösség. Ennek feltétele: látni a Fiút s hinni benne. Meg kell látnunk Jézust, s hinnünk kell benne, a megváltás erejében. Talán sokan azt kérdezik: De hol láthatjuk meg a Fiút? Ott, ahol leginkább jelen van. Az Egyházban, a szentségekben, az Írások róla szólnak, s kiváltképpen azokban az emberekben, akik koldusai a szeretetnek, s testben s lélekben is éheznek, szomjúhoznak. Az õ szolgálatuk a legbiztosabb út, mely a feltámadás dicsõségébe vezet.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31