Évközi 8. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Kor 4,1-5 „Önmagam fölött sem ítélkezem”. Az igehirdetõket Pál Isten titkainak megbízottjainak tekinti. Tõlük csak azt várja, hogy hûséges legyen küldetéséhez. Nagyon nehéz kérdést feszeget ebben a szakaszban Pál, ez pedig a mások feletti ítélet és a felelõsség kérdése. Mindez összefügg azzal a kérdéssel ki állapítja meg, hogy ki a bûnös. Ez a kérdésé Korintusban igen nagy érdeklõdésre tartott számon, hiszen a keresztény igehirdetõk és iskoláik egymással vitáztak és szembe fordultak. Pálnak is problémát okozott a Péter, Apolló és Krisztus párt híveinek vitája, de még saját pártjának tagjai sem képviseltek egyértelmûen megnyugtató álláspontot. Az eltérõ vélemények mögött és a viták mögött valószínû, hogy egyesek bûnösöket kerestek. Pál véleménye azonban más. Tudja a bûnösök megnevezésével nem szûnik meg a vita, sõt az ellentét sem. Másrészt elemi tapasztalata, hogy a korinthusi egyházban igen gyakran változnak a vélemények, éppen az intenzív viták miatt. Úgy tartja a vitázó keresztények lehetnek a kereszténység megértésének más szintjén is, vagy lehetnek a megértésnek kulturális és szociális akadályai is. Hiszen nagyon különbözõ mûveltségû zsidóknak és eltérõ vallási kultúrával rendelkezõ pogányoknak, gazdag kereskedõknek és rabszolgáknak kell egyetértésre és testvéri közösségre találni a keresztény házakban. Ebben a sokszínû és gyorsan változó folyamatban nagyon nehéz megmondani, mely esetben mûködnek bûnös indítékok és mely esetben a társadalmi elõítéletek miatt hiányzik esetleg bizonyos emberekbõl például rabszolgatartókból a bûntudat. Pál kivonja magát a csoportok megítélése alól. Magát nem érzi bûnösnek semmiben (4.v.), de ezzel az érzéssel nem akarja magát fölmenteni. Fontos felhívni a figyelmet arra, Pál itt nem deklarálja önmaga bûntelenségét, hanem csak azt állítja nem érzi magát bûnösnek. A probléma azóta is nagyon aktuális, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, egyrészt, hogy minden ember etikai érzéke egy kicsit más. Van úgy, hogy nem érzi magát bûnösnek, de mégis az, mert még nem jutott el bizonyos belátásig, vagy nem képes beleélni magát a másik ember helyzetébe, felmérni szavainak vagy cselekedeteinek hatását, amely rombolja vagy sérti a másik ember személyiségét. Ha nem érzi, objektíve nem is bûn. De ha mégis negatív hatást vált ki, akkor valami rossz történt. Az etnikailag és kulturálisan sokszínû közösségben az efféle konfliktus mindennapi. Ha csak az történik, hogy egyik ember bûnösnek deklarálja a másikat, ezzel felmenti magát az alól, hogy tovább keresse a másikkal a kapcsolatot, mert két különbözõ táborba kerültek és a bûnösség alapján már feljogosítva érzi magát az ember a gyûlöletre. Erre vonatkozik Pál kijelentése „ne ítéljetek idõ elõtt”(5.v.). Isten világít be a szívek titkaiba (5b.), ez ugyanis azt jelenti, hogy sokkal hatékonyabb az, ha valaki maga ismeri fel véleménye helytelenségét, vagy bûnösségét, mint ha más deklarálja annak. Ugyanis az ilyen felismerésbõl születik megtérés és lelki fejlõdés, de ha a mási ember deklarálja partnerét bûnösnek annak eredménye csak a konfliktus mélyülése. Az emberek elvárják az igehirdetõktõl a bûntelenséget, ami lehetetlen. Néha a társadalmi elismerés hajszolása érdekében az igehirdetõk is képmutatóan a tökéletesség látszatában szeretnek tetszelegni. Az Isten megelégszik a tökéletességre törekvéssel, és türelmesen vár a szív belsõ titkainak feltárulására. Talán ezt az isteni pedagógia részét képezõ türelmet kellene eltanulnunk az Istentõl és Páltól is.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30