Évközi 32. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Tesz 4,12-17 „Ne szomorkodjatok mint a többiek” Alighanem a holtak feltámadásáról írott legkorábbi keresztény szöveggel állunk szembe. Bár megszoktuk, hogy errõl a témáról az evangéliumokban a feltámadás elbeszélésekben olvasunk, de azoknak az elbeszéléseknek az írásba foglalása késõbb történt, mint a Tesszaloniki levelet írták. A legõsibb igehirdetés így hangzik „Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk!” Vagyis a keresztény üzenet megértésében és majd továbbadásában is központi szerepet játszik Krisztus feltámadása. Sõt a legõsibb üzenet nem is az evangéliumokról szól, hanem csupán errõl az üzenetrõl. Jézus minden beszéde és csodája nem volt képes megértetni az apostolokkal eredeti szándékát és elégségesen motiválni az apostolokat az igehirdetésre, mint a feltámadás. Tehát ez a keresztény üzenet kulcsfontosságú. A tesszaloniki egyházban ezek a mondatok hamis reményeket indítanak el, és többek között emiatt kell majd írnia Pálnak a második levelet, amelyben tisztázza a feltámadás tanát. Pál nem mondja, hogy ugyanúgy fognak feltámadni a Tesszalonikiak is mint Krisztus! Pál nem mondja hogy ez az esemény pontosan mikor fog megtörténi! A szakasz több részbõl áll és áthatja az ószövetségtõl örökölt apokaliptikus nyelvezet, amelyben feltehetõen a levél címzettjei nem voltak járatosak. Elõször tehát Pál beszél a feltámadásról általánosságban (13-14), majd az Ószövetségi Jahve napja koncepció alapján a végítéletrõl (15-17). A végítélet alapvetõen zsidó apokaliptikus elképzelés a keresztény teológiában kombinálódott Krisztus második eljövetelérõl szóló tanítással. Ez a tanítás az õskeresztény igehirdetésben hangsúlyos és majdnem központi szerepet játszik a 60-as évekig és csak Kr.u. 1 század végén váltanak hangnemet a keresztény iratok és készítik fel la híveket hosszan tartó egyházi életre. Ez jellemzõ a pasztorális levelek stílusára és a katolikus levelek stílusára is. A görög „paruzia” szó, egyszerûen eljövetelt jelent és leggyakrabban Krisztus dicsõséges eljövetelével kapcsolatban használják a keresztény szerzõk ezt a szót. Pál a keresztényeket ebben a szakaszban két részre osztja azokra akik még élnek, (15b.) és az elhunytakra (16.v.). Az élõk megérik az eljövetelt, a holtak pedig akkor fognak feltámadni. Csak a nehézséget az „akkor” szónak az idõbeli meghatározása jelenti. Ennek az idõpontnak a meghatározását bizonyos események leírásával teszi meg az apostol, ezek az események a következõk. A fõangyal szava, a harsonaszó, és az Úr alászállása. (16.v.). De azt nem mondja meg pontosan, hogy Kr.u. melyik évben fog megtörténni ez az esemény. Az effajta beszédmód az apokaliptikának a sajátossága. Mindezt vigasztaló tanításként mondja a címzetteknek. Vagyis az egész lényege, mindössze ennyi. Fel fogunk támadni, de hogy mikor és hogyan arról valójában nem beszél a történet. A járulékos jelenségeket az ószövetségi Úr napja próféciák eszköztárából veszi Pál apostol. Nem véletlen hogy ezt a tanítást félreértették a Tesszalonikaiak. Úgy gondolom, hogy ez a veszély ma is megvan. Egyrészt néhányan képtelenségnek tartják a feltámadást, mivel általános tapasztalat, hogy a földi halál mindenki számára felkerülhetetlen. Másrészt a feltámadást úgy képzelik el, mint a földi életnek a rövid megszakítás utáni folytatását. Aki így gondolkodik, megfeledkezik arról, hogy a feltámadt Jézus sem ugyanolyan mint a halála elõtti, másrészt a feltámadt testnek másmilyennek kell lenni mint a földi testnek.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31