Évközi 31 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Tesz 2,7-13 „életünket is nektek akartuk adni” A tesszalonikai egyházban Pál mellett Szilvánus és Timóteus is jelentõs munkát végez. Feltételezhetjük, hogy a levél sem pusztán Pál szellemi terméke, hanem hárman közösen írták. A levélbõl nem egy hierarchikus egyházkép bontakozik ki, amely szerint a vezetõ felette áll az egyházközségnek. Hanem az apostol és a Tesszaloniki hívek kapcsolata egyenrangú emberek bensõséges bizalmán alapul, Pál kiönti a maga lelkét a híveinek, a Tesszalonikaiak pedig megbíznak Pálban. A korabeli rabbik szokása szerint az apostol sátorkészítõ volt és ebbõl a munkából élt és feltehetõen saját sátorkészítõ mûhelyét használja fel missziós célra az egyházközségben. Ezzel megõrzi függetlenségét, mégis jelentõs érzelmi kapcsolat alakult ki, amelyet Pál a gondoskodó anya képével ír le (7.v.). Annak ellenére, hogy ekkora a bizalom és ilyen nagy a gondoskodási igény az apostolban, ezt a kötõdést nem használja ki arra, hogy eltartatja magát a közösséggel, hanem keményen dolgozik az élete fenntartásáért. A saját kifogástalan és értékes munkás élete lesz a példa a megtérített és megkeresztelt keresztények számára. (10.v.). A megtérés után a morális követelményeket betartó életmód változtatás legalább akkora energiát követel az apostoltól, mint a teológiai meggyõzés. A megtérteket új életformára kell rábeszélni, és meg kell változtatni eddigi megszokott életvitelüket. Pál ebben a tekintetben követi a zsidó szokásokat, ott is ugyanis, az eltérõ teológiai nézeteknek eltérõ vallás és morális gyakorlat volt a következménye. Az a bensõséges kapcsolat és kötõdés, amely Pál és a közössége között létrejön, modellje lesz a hívek egymáshoz való kötõdésének is. Erre azért is szükségük van, mert a megtérésük egyben kiragadja õket a hellén városi élet mindennapjaiból. Korábbi pogány barátaik és ismerõseikkel, rokonaikkal kialakított kapcsolatuk krízisbe kerül. Ennek egyik oka, hogy az új vallási meggyõzõdése egyben az is jelenti, megkérdõjelezik az eddigi életüket és azoknak az életmódját is, akikkel eddig harmonikus volt az együttélésük. Az új keresztény világszemlélet elsõ lépésben a keresztényeket arra készteti, hogy gondolják végig az eddigi megszokott életüket. Ennek következménye a hellenista városi életmód kritikája és annak az automatizmusainak megkérdõjelezése. Tehát a Tesszaloniki keresztények és a többi keresztények csoportja is tudatos és kritikus csoporttá alakul. Feloldódnak a társadalmi kötelékek rabszolgák és szabadok között. A szegények és gazdagok közös életcélt találnak maguknak és más életet kezdenek élni. A heti, vagy napi rendszerességgel szervezett vallásos összejövetelek új közösséget és személyi kapcsolatokat teremtenek a város eddig egymásnak ismeretlen polgárai között. A közösség új kapcsolatrendszerre tesz szert és természetesen vissza kell verniük a pogányok részérõl õket ért negatív kritikákat is. Ez azt jelenti, hogy meg kell védeni nem csak eszményeiket, hanem a tagjaikat is. Pál nem saját közösségének tekinti az egyházközséget, hanem Isten vándorló népének, akinek nem a saját tanítását, hanem Isten tanítását adta át. Az élõ keresztény közösség most is hasonlóan mûködik és átrendezi az emberi kapcsolatokat és a tagok spontán védelmezni kezdik egymást, mert a közös hit, rokoni érzelmekhez hasonlót épít ki a hívek között.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31