Évközi 30 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Tesz 1,5-10 „Istenbe vetett hitetek mindenhova eljutott” Az minden ókorkutató számára külön csoda, hogy Pál missziós tevékenysége hatására milliós nagyságrendû keresztény közösség alakul ki a római birodalom keleti felén és igen jelentõs magában a fõvárosban, Rómában is. Ennek egyik oka, hogy a megtért közösségek nem titkolták hitüket, hanem minden megtérített és megkeresztelt ember egyben újabb hirdetõjévé is vált annak a hitnek amely a megtérését okozta és amely életét kitörõ örömmel és lelkesedéssel tölti el. De az is következménye lett a keresztény missziónak, hogy a helyi pogány szentélyek elnéptelenedését eredményezte a tömeges megkeresztelkedés egy-egy városban. Efezusban a zarándoklatok elmaradása miatt csõdbe mentek az Artemisz templom kegytárgy kereskedõi és nem tudták már eladni az ezüst amulettjeiket, amelyeket az Artemisz istenség tiszteletére készítettek és ezért szenvedélyes ítéletet sürgetnek Pál ellen a népgyûlésben. De van hogy Pált és Barnabást istennek nézik, amikor pedig ez ellen tiltakoznak, akkor csalónak és szélhámosnak tekintik. Pál missziója mindenütt szenvedélyeket korbácsol fel és soha sem marad titokban. De a megtérített közösségek megváltozott életükkel is feltûnnek a görög nagyvárosokban. Egyrészt a városon belül összetartanak és saját közösségeket alakítanak ki. Másrészt a keresztény házakban napi vagy heti rendszerességgel összegyûlnek, imádkoznak, elvégzik a kenyértörést, közösen étkeznek. Az elsõ közösségben szegények és gazdagok, rabszolgák és szabadok egy asztalhoz telepednek és felkarolják az özvegyeket és a betegeket, segítik a rabszolgákat. Mindez a pogány városok életében jelentõs felfordulást eredményez. Az élet a megszokott medrébõl kilép és új színfolt jelenik meg a pogány emberek elõtt. Ez a nagyvárosi újdonság, hamar elterjed a kisvárosokban és vidéken is. Mivel Pál missziója a nagyvárosokra specializálódott, a kereszténység nem falusi jelenségként indult, hanem nagyvárosi újításként. Oly annyira, hogy az elsõ század végén a hagyományos hellenista vallásokat gyakorló embereket „falusi”-aknak vagyis pogányoknak nevezték. Tesszalonika egyébként is Pál elsõ legjelentõsebb nagyvárosi missziója. Mivel közigazgatási centrum volt gyorsan híre ment az egész tartományban. Tulajdonképpen a hétköznapi pletyka szolgála missziós segédeszközül, mivel a pogányok szájukra veszik és széltében hosszában vitatják a Tesszaloniki új vallás jellegzetességeit. Mindez újabb megtérõket eredményez. Mivel a keresztény közösségek kezdettõl fogva állandó kapcsolatot építettek ki egymással, és a vándor apostolokon keresztül állandó volt a kapcsolat a keresztény házak között, a Tesszaloniki hívek automatikusan gondozni kezdik az újabb keresztény közösségeket. Ennek a lelkes életmód váltásnak egyik nem lényegtelen eleme volt a korai világ vég várása, az ítélõ Krisztusnak közelire vált visszajövetele. Úgy tûnik, hogy a Kr.u. 50-es években ez a végítélet és a halottak feltámadásának tana is jelentõs motivációt adott a megtérésre. A feltámadás és az örök élet tanának kicsit népies és félreértett változata sokkolja a híveket és egyben ez a hír sok embert gondolkodtat el életük jövõjérõl, és nem akarnak kimaradni a közelinek hitt nagy isteni eseménybõl. Az élõ keresztény közösségek önmagukban többet misszionálnak, mint annak vezetõi. De az is igaz, ha a keresztény közösség lanyha, akkor hiába van lelkes vezetõje, nem lesz példa értékû és vonzó a közösség élete. Néhány extrém missziós a végítélet és a világvég túlhangsúlyozásával és transzcendentális félelmek felkeltésével igyekszik hatékonyabbá tenni a missziót. Azonban ezek a szélsõséges próbálkozások mindig keserû gyümölcsöket hoznak és zûrzavart eredményeznek. Míg az igazi keresztény közösség, melynek tagjai tevékenyen gyakorolják hitüket hatásosan misszionálnak.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31