Évközi 3. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Kor 1,10-13.17 „Ne szakadjatok pártokra!” „1,10 Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. 11 Kloe hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felõletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. 12 Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal." 13Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15 így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. 16 Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. 17 Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedõ beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.” Korintus múlti-kulturális kikötõ város volt, az ókori írók szerint „bi-maris” vagyis két kikötõvel rendelkezõ óriási település amelyben a földközi tengeri kelet-nyugati tengeri kereskedelem és az észak-déli, jórészt Egyiptomból és Afrikából kiinduló tengeri kereskedelem találkozott a város felett átmenõ selyem úttal, amelyen a távoli indiából érkezõ árúk érkeztek. A városban nagyon különbözõ áruk, eszmék és nemi betegségek cseréltek gazdát. Szabados szellemû kikötõ város volt, mint azóta is a kikötõk bárhol a világon. A szerencse és a tengeri viharok forgandósága szerint emberek gazdagodtak meg pillanatok alatt és mentek tönkre teljesen váratlanul. Athént a filozófia, Korintust a mûvészetek városának is nevezik az ókori írók. Pál kapcsolata korintussal nehezen leírható. Azonban a korintusi keresztények nem csak Pál igehirdetésébõl értesültek az üdvösségrõl, hanem más igehirdetõk is mûködtek. Apolló alexandriai zsidó, aki Jézus és Keresztelõ János keresztsége között nem tudott különbséget tenni. Akadtak szép számmal zsidó-keresztény igehirdetõk, akikrõl nem lehet tudni biztosan, hogy a keresztény egyház érdekében, vagy a zsinagógába térítés érdekében misszionáltak. Annyi biztos, hogy Jakab apostol nagylelkûségével nem rendelkeztek és a pogány keresztényeket a zsidó-keresztény egyház ellenségeinek tekintették. Pál maga nincs is Korintusban, hanem valahonnan máshonnan írja a levelet értesülvén a korintusi keresztény házak híveinek ellentéteirõl. Legalább négy levélben, amelybõl csak kettõ maradt ránk, és számos személyes küldöttén keresztül igyekszik úrrá lenni ezen a szellemi zûrzavaron. A hívek egyrészt igen lelkesek másként igen szenvedélyes vitatkozók, karizmatikusok és felelõtlen lelkes vallási szenzációt keresõ érdeklõdõk vegyes egyvelege alkotja a keresztények táborát. Pál nem akar egységes tanítást közvetíteni neki, nincs a vita ellen, hanem a szakadás ellen érvel csupán. Amikor a vélemény különbségek olyan ítéletet szülnek, hogy az egyik csoport a másiktól megtagadja a keresztény nevet. Amikor egy csoport kisajátítja az igaz keresztény címet és saját viselkedését szokásait a többire rá akarja erõszakolni, ezt tartja Pál tragikusnak. Az igehirdetõk ugyanis csak a megváltás örömhírét hirdetik, de nem õk, hanem Krisztus a megváltó. Mint ahogy nem az rendkívüli vallási élmények, hanem a rendes keresztény élet a követendõ eszménykép. Az egyetértés keresése sokkal inkább tekinthetõ keresztény sajátosságnak, mint a látomások, sugallatok, vagy a nyelveken szólás. Minden keresztény közösség jövõjét az egyetértés alapozza meg és a pártoskodások, az ellentétek ássák alá. Minden igehirdetõ rémálma az azonos templomba összegyûlõ, de egymást gyûlölõ, vagy kirekesztõ keresztény közösség. Minden öreg plébános a maga missziós történetét az ellentétek lecsillapításának történeteként összegezheti. Istenben sokan hisznek és sok gyarló de mégis alapjában jóindulatú, jóravaló ember van az egyházban. De aki mindenki mástól megtagadja a jóindulat feltételezését, az nem tekinthetõ kereszténynek, még akkor sem, ha látomásai vannak és minden búcsújáró helyet végiglátogatott és minden teológiai írást elolvasott. Pál a szeretet és a békesség Istenével, Jézus Krisztussal akarja találkoztatni a korintusi híveket. De a vita vágya erõsebb a béke vágyánál. Azért ma is azok a jó közösség vezetõk, akik béketeremtõként tudnak mûködni, és azok a keresztények az egyház oszlopai aki békességes normális életet visznek a keresztény közösségbe.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28