1Tesz 1,1-5b „választottak vagytok” A páli levélirodalom legelsõ és legkorábbi alkotásáról van szó, ebben a levélben. Amikor el kell hagynia Tesszalonikát, arra a meggyõzõdésre jut, hogy ezzel a gyorsan fejlõdõ közösséggel levélben tartja a kapcsolatot. Óriási lépés, hiszen ennek nyomán fejlõdik ki a Pál-féle levélirodalom, amelyben rögzült a pogány keresztény közösségekkel kapcsolatos misszió legfontosabb problémái és az apostol és közösségeinek kapcsolata és vitái. Jóllehet már az Ószövetségben is fõleg a Makkabeusok könyvében számos vallási levelet fedezhetünk fel, és a hellén irodalomban jelentõsebb szerzõk a levélirodalmat saját gondolataik kifejtésének egyik formájának tartják. Pál kortársa Seneca erkölcsi levelei témájukban közel állnak Pál írásaihoz, csak azok egy-két római arisztokrata levélváltásán modellezik a hétköznapi életrõl kialakított nézeteiket. Itt pedig az apostol nem unalmában írogat leveleket, hanem azért, hogy a fejlõdõ egyházközségeket távolról is hatékonyan irányítsa. Ezzel a keresztény egyházban meghatározó jellegû lépést tett. Ugyanis az ókorban a keresztény egyházban ettõl kezdve a püspökök, egyházi vezetõk, és jeles teológusok igen gyakran levélben vitatták meg a teológiai kérdéseket és írtak buzdító levelet a különbözõ egyházközségekhez. A püspök által írt és nyilvánosan felolvasott levél mint a mai napig az egyházban az írásbeli tanítási forma, amellyel a pápa, a püspöki konferenciák, és minden egyházmegyés püspök is évente többször él. Pál stílusa ötvözi a zsidó vallási levél, a magán levél és a hellenisztikus levélirodalom mûfaji jegyeit. Ebben a levélben párját ritkítóan hosszú mondatot sikerült egybe szerkesztenie, mert a 2-5 versekig terjedõ szöveg tulajdonképpen egyetlen mondat. A zsidó vallási levél sajátosságainak megfelelõen a címzettekért hálát ad. Ezt a zsidó sajátosságot azonban Pál arra használja fel, hogy ebbe az imádságos hálaadásba minden információt és minden személyi érzelmét belefoglalja. A legfontosabb, hogy kifejezi, a Tesszalonikaiakat „választottak”-nak tekinti (5.v.), azért mert az evangéliumot nem csak megértették, hanem igyekeznek meg is valósítani. Ebbõl adódik a tevékeny hit (3.v.), az áldozatot szeretet és az állhatatos reménység. Pál ezzel a hálaadó formulával egyben imádságot tanít és imádságos magatartást mutat be. Nem mindenütt volt általános, hogy az elért eredményeket Istennek megköszönje egy-egy közösség. A zsidó mindennapos jámborság része volt, hogy mindenért hálát adnak Istennek, de a pogányok inkább csak áldozatokat mutattak be az istenek kiengeszteléséért és legfeljebb csak a szentély vezetõ papok mondtak hálaadó himnuszokat a szentély vezetõ istenének. Pál ezzel a levél kezdéssel az egyszerû embert is arra tanítja, hogy köszönjön meg Istennek mindent amit kapott. Úgy gondolom, hogy a kisebb vagy nagyobb félelmeink kikényszerítik belõlünk az Isten felé szálló kérõ imát. De az isteni segítség után már kevesen jutnak el a hálaadásig. Német László költõ azt is mondja „adjon az Isten, ha nem kéri” akkor is. A hit lehet egy nyilvános deklaráció, de itt sem Pál sem a Tesszaloniki hívek esetében nem errõl van szó, hanem imádságban kifejezõdõ folyamatos lelki kapcsolat az élõ Istennel. Ezt kell felépíteni nekünk is és vigyáznunk, hogy meg ne szakadjon szép imádságunk.