Évközi 29 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Tesz 1,1-5b „választottak vagytok” A páli levélirodalom legelsõ és legkorábbi alkotásáról van szó, ebben a levélben. Amikor el kell hagynia Tesszalonikát, arra a meggyõzõdésre jut, hogy ezzel a gyorsan fejlõdõ közösséggel levélben tartja a kapcsolatot. Óriási lépés, hiszen ennek nyomán fejlõdik ki a Pál-féle levélirodalom, amelyben rögzült a pogány keresztény közösségekkel kapcsolatos misszió legfontosabb problémái és az apostol és közösségeinek kapcsolata és vitái. Jóllehet már az Ószövetségben is fõleg a Makkabeusok könyvében számos vallási levelet fedezhetünk fel, és a hellén irodalomban jelentõsebb szerzõk a levélirodalmat saját gondolataik kifejtésének egyik formájának tartják. Pál kortársa Seneca erkölcsi levelei témájukban közel állnak Pál írásaihoz, csak azok egy-két római arisztokrata levélváltásán modellezik a hétköznapi életrõl kialakított nézeteiket. Itt pedig az apostol nem unalmában írogat leveleket, hanem azért, hogy a fejlõdõ egyházközségeket távolról is hatékonyan irányítsa. Ezzel a keresztény egyházban meghatározó jellegû lépést tett. Ugyanis az ókorban a keresztény egyházban ettõl kezdve a püspökök, egyházi vezetõk, és jeles teológusok igen gyakran levélben vitatták meg a teológiai kérdéseket és írtak buzdító levelet a különbözõ egyházközségekhez. A püspök által írt és nyilvánosan felolvasott levél mint a mai napig az egyházban az írásbeli tanítási forma, amellyel a pápa, a püspöki konferenciák, és minden egyházmegyés püspök is évente többször él. Pál stílusa ötvözi a zsidó vallási levél, a magán levél és a hellenisztikus levélirodalom mûfaji jegyeit. Ebben a levélben párját ritkítóan hosszú mondatot sikerült egybe szerkesztenie, mert a 2-5 versekig terjedõ szöveg tulajdonképpen egyetlen mondat. A zsidó vallási levél sajátosságainak megfelelõen a címzettekért hálát ad. Ezt a zsidó sajátosságot azonban Pál arra használja fel, hogy ebbe az imádságos hálaadásba minden információt és minden személyi érzelmét belefoglalja. A legfontosabb, hogy kifejezi, a Tesszalonikaiakat „választottak”-nak tekinti (5.v.), azért mert az evangéliumot nem csak megértették, hanem igyekeznek meg is valósítani. Ebbõl adódik a tevékeny hit (3.v.), az áldozatot szeretet és az állhatatos reménység. Pál ezzel a hálaadó formulával egyben imádságot tanít és imádságos magatartást mutat be. Nem mindenütt volt általános, hogy az elért eredményeket Istennek megköszönje egy-egy közösség. A zsidó mindennapos jámborság része volt, hogy mindenért hálát adnak Istennek, de a pogányok inkább csak áldozatokat mutattak be az istenek kiengeszteléséért és legfeljebb csak a szentély vezetõ papok mondtak hálaadó himnuszokat a szentély vezetõ istenének. Pál ezzel a levél kezdéssel az egyszerû embert is arra tanítja, hogy köszönjön meg Istennek mindent amit kapott. Úgy gondolom, hogy a kisebb vagy nagyobb félelmeink kikényszerítik belõlünk az Isten felé szálló kérõ imát. De az isteni segítség után már kevesen jutnak el a hálaadásig. Német László költõ azt is mondja „adjon az Isten, ha nem kéri” akkor is. A hit lehet egy nyilvános deklaráció, de itt sem Pál sem a Tesszaloniki hívek esetében nem errõl van szó, hanem imádságban kifejezõdõ folyamatos lelki kapcsolat az élõ Istennel. Ezt kell felépíteni nekünk is és vigyáznunk, hogy meg ne szakadjon szép imádságunk.

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31