Évközi 28. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Fil 4,12-20 Tudok nélkülözni, de tudok bõvelkedni is.” Pál missziós munkája közben kapott hideget is meg meleget is. A hozzá ragaszkodó hívek szeretete kényeztette, és megtapasztalta az érte aggódó, vagy rajongó közösségek gondoskodását, de ugyanakkor megtapasztalta az egyének és egy-egy közösség gyûlöletét. Egyesek szerint hétszer volt börtönben, volt hogy megkövezték, számos esetben lázítottak fel ellene egész közösségeket. Amilyen hálásak voltak neki a pogány közösségek tagjai, úgy gyûlölték korábbi hitsorsosai és rabbi társai. A rengeteg utazás, a sok levélváltás és hírnökök küldése és fogadása, amelyek egy-egy egyházközség gondjairól és vitáiról tudósítottak sok esetben testi és lelki megpróbáltatásnak tették ki az apostolt. Az is meglehetõsen furcsa dolog volt, hogy például Korintusban számos közösséget indított el, majd ezek a közösségek egy része megtagadta õt és meg kellett gondolni, hogy mikor látogatja újra õket. Ebben az összefüggésben néha kifejezetten jól jött egy kis börtön büntetés, amikor kipihenhette magát ezen az amúgy nem túlságosan kényelmes helyen. A legnagyobb problémát ilyenkor az izoláció jelentette. Ebben az összefüggésben a Filippi egyház adománya számára igen nagy öröm volt (10.v.), nem azért mert könnyebb lett tõle az élete, hanem azért mert a közösség részvéte (14.v.) a fejlõdõ szolidaritás jele. Ezt azért is nagy örömmel veszi, mert egy olyan egyházközségtõl jön, amely nem vitázik az apostollal. Tehát elfogadhatja, mert nem kell attól félnie, hogy valaki esetleg a másik egyházközségi csoport ellenében kihasználja ellene a felajánlott adományok alapján szerzett elõnyét. Pál semmilyen más egyházközségtõl nem fogad el ajándékot. Õrzi a függetlenségét, mint legdrágább kincsét, mert ameddig az adomány nem igazán a jótékonyságnak és a szolidaritásnak a kifejezése, hanem az elkötelezés eszköze, addig nem fogadhatja el. Nem az ingyen adományra vágyik (17.v.), hanem a szolidaritás érzésének kifejlõdését az egyházközségben. Ezen munkálkodott az apostol, hogy a zsidó és a pogány keresztény közösségek között is létrejöjjön a szolidaritás. Tudta az egyház egységének nem az a záloga, hogy azonos hitvallási formulákat, vagy azonos imákat ismételnek el, hogy azonos énekeket énekelnek, és azonos liturgiát végeznek. Az egyházak közötti egység nagyon fontos tényezõje, hogy képesek-e a gyakorlati szolidaritás jegyeit mutatni, az egymásért vállalt áldozatot végezni. Ha igen, akkor éltetni akarják egymást és nem elpusztítani. Akkor az új vallási tanítás kezd beérni, mert vallási motívumból képesek másokért valamit tenni. A szolidaritás határai átlépték az etnikai, nyelvi, földrajzi határokat. Az egyház egységének és életének ma is egyik fokmérõje ez a szolidaritás. Ha csak magunkért imádkozunk és csak magunknak kérjük Isten segítségét, ha csak a magunk érdekeirõl tudunk beszélni, ha csak a magunk vitáit vívjuk, szétesik az egyház. Ha érzékenyek vagyunk mások gondjaira és imádkozunk értük, képesek vagyunk másokat megsegíteni és a magunk érdekeit háttérbe szorítva másokért tenni valamit, akkor mutatkozik meg az egyház egysége és a keresztény hit mozgósító ereje.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31