Évközi 26. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Fil 2,1-11 Krisztus morális példakép! A Filippi levél himnuszának a kezdte nem különül el lényegesen a többi szövegtõl, és az 2,6-11 rokonságot mutat a Kolosszei levél 1,15-23 Krisztus himnuszával, csak míg az elõbbi az emberekkel való hasonlóságából indul ki, addig a párhuzama Jézus Krisztus isten képmási hasonlóságát fejtegeti. Az elõbbi a morális példakép funkcióját tölti be, a másik pedig inkább az embernek látszó Krisztus isteni természetének okát hivatott feltárni. A keresztény atyák közül Eueszebiosz és Origenesz még a himnusz morális vonatkozásait boncolgatja, és az utóbbi a keresztény mártírok által követett példaképének tartja Krisztust. Ezt követõen a patrisztikus szövegmagyarázókat egyre inkább Jézus Krisztus isteni és emberi természetének egységére vagy istenségének védelmére használják a szöveg kijelentéseit, megfeledkezve a morális példakép vonatkozásairól. Jézus, mint morális példakép istenszerû volt, mégis megaláztatása emberszerû lett, ennek morális nagyságát csak az növeli, hogy a megalázást õ önként vállalta, egészen a „kereszt halálig (8.v.). A felmagasztalása nem az emberek, hanem az Isten részérõl történik, hiszen a keresztre feszítés óta Jézus morális nagysága megkérdõjezhetetlen. Ennek elismerésére a földi, a mennyi világ, sõt még az alvilág is (10.v.) rákényszerül. Jézus morális nagysága tehát nem presztízs vagy hiúsági kérdés, hanem démonûzõ és értékrend helyreállító szerepe van. Úgy gondolom, hogy Jézus Krisztus morális példa szerepét csak az képes igazán érteni és értékelni, aki részben vagy egészben végigjárja azt a morális tortúrát amit õ végig járt. Vannak dolgok, amelyet csak megaláztatás kapcsán lehet érteni. Sõt Jézus nagyságát, csak azok értik meg, akik maguk is elfogadják saját megaláztatásukat anélkül, hogy feladnák értékeiket és megtörnék személyiségüket. Jézus esetében és a katolikus hitünk esetében Szûz Mária esetében is olyan személyrõl van szó, akinek nincs köze a bûnhöz mégis bûnösként kezelik. Más emberek esetében a megaláztatás nem ilyen tiszta és szélsõséges eset, ugyanis, valamilyen vétket mindannyian elkötettünk, tehát a megaláztatásunk nem annyira felháborítóan igazságtalan mint Jézus és Mária esetében. De a megaláztatásban érzi csak az ember igazán, hogy milyen nagy lelki nyomást kell elviselni, és ez a feszültség milyen agresszív indulatokat tud elindítani az emberben. Kettõs lelki küzdelmet jelent minden megaláztatás. Egyrészt a részben vagy egészében igazságtan bûn terhét kell elviselni, másrészt ez óhatatlanul agresszív reakciókat vált ki az emberbõl és ezt kell megfékezni. A megaláztatás, vagy összetöri az embert, és ez azt is jelenti elveszíti helyes önértékelését Isten és az emberek elõtt. De az is lehet hogy képes arra, hogy megregulázva agresszív hajlamát a Krisztus követés új útjára lépjen. Talán ezt nevezhetjük morális csodának. Nagyobb csoda a kenyérszaporításnál és a vízen járásnál, mert nem csak a Krisztus követés új útja nyílik meg, hanem a meglátott és értelmileg elfogadott értékek, beépülnek az emberi személyiségbe. Talán ez a szentek titka és lelkük átalakulásának legnagyobb morális csodája. Biztosan nem kerüli el a fájdalmat, de boldog aki részesül benne.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30