Évközi 25 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Fil 1, 20-27 „Számomra az élet Krisztus” Pál számos esetben volt börtönben. Filippiben (49-50) Jeruzsálemven és Caesareaában (58-60), Rómában kétszer is 62-62 valamint 67 körül, De többször letartóztatták többek között maga beszél arról, hogy Efezusban is volt börtönbe. Pál a fogságaiban is nagyon tevékeny a Filippi, Kolosszei Efezusi és a Filomon levelet, börtönbõl, vagy fogságból írt levelek között tartják számon. Alexandriai Kelemen Pálnak hét fogságáról tud, azonosításuk és a fogság idejének pontos meghatározása nem mindig könnyû feladat. A filipieknek is házõrizetbõl ír, korábban úgy gondolták az elsõ római fogságából, de ma inkább úgy vélik Efezusból (1Kor 15,3-32). Errõl a fogságáról keveset tudunk, de közel lévén Filippihez Pál kedvenc egyházközségéhez nagy valószínûséggel itt keletkezett. Ide küldenek neki segítségül némi pénzt Epafroditusz segítésével. Pál általában a maga számára nem fogad el adományokat, itt azonban kivételt tesz és feltehetõen két levelet is írt az egyházközségnek, amelyet a mi már az A és B levél egyesítésébõl keletkezett Filippi levélként ismerünk. Ebben a nehéz helyzetben is az apostol nem annyira nyomorúságos helyzetére, hanem a vállalt missziójára gondol. Azt vizsgálja, hogy ez a helyzet mit használ a pogány misszió ügyének. Olyan embert ismerünk meg a levélbõl, aki már mindennel leszámolt. A számos bebörtönzés és életveszély, valamint az elszánt missziós munka feloldotta benne az önsajnálatot, és saját életéért való aggódást. Csak egy dolog létezik számára a küldetésben vállalt feladat, független annak eredményességétõl. Ebben a feladatban látja megvalósulni az életét, ebben az életben és a halálban is. Számára a halál az lenne, ha ezt a feladatot nem teljesíthetné. Teljesen mindegy számára, hogy börtönben, vagy szabadon van hiszen minden élethelyzetben megtanult evangelizálni. Feltehetõen a börtönben végzett missziójára vonatkozik „Krisztus megdicsõült testemben” (20v.). Számára a földi halál nyereségnek számít, amely megszabadítja õt az állandó küzdelemtõl és lehetõséget nyújt arra, hogy találkozzon a feltámadt Krisztussal. Ezért a börtönbõl való szabadulás és a halálban való szabadulás azonos jellegûnek számít. Nem is tudja mit kívánjon inkább (23.v.). pusztán amiatt akar életben maradni, hogy segítsen a már misszionált egyházközségeken. Az életét úgy szemléli, hogy még van feladata az egyházközségekben, tehát meg kell maradnia. Pál az elkötelezett ember szemléletmódját és életmódját követi. Nem önmegvalósítani akar, hanem Krisztusnak és az egyháznak adta oda életét, amelyet teljes egészében betölt a feladat. Ezzel bemutatja az elkötelezett emberek boldog életét. Sokan a munka és a szabadidõ kettõsségében gondolkodnak életükön. Azt tartják sikernek, ha minél több szabadidejük van amikor saját passziójukra élhetnek. Pál számára ismeretlen ez a felosztás, a misszionálás feladatát nem munkaként fogja fel, hanem életének céljaként. A feladatnak teljes egészében odaadja személyiségét. Ezzel válik az ideális keresztény és az ideális egyházi vezetõ tipusává.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30