Évközi 24 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 14,7-9 Életünkben és halálunkban az Úré vagyunk. A pogány keresztény közösségben a rabszolgáknak nem lehetett önálló erkölcsi öntudatuk. Amit a tulajdonosuk kért tõlük, annak követése élet és halál kérdése volt. A gazdagok gyakorta függtek a római hivatalnokoktól, azok pedig a politikusoktól, azok viszont a pillanatnyi érdekeik alapján alakítottak ki úgynevezett etikus magatartást. Az átfogó vezérelvként követett erkölcsi magatartás kevés ember sajátja volt. Fõleg így volt ez Rómában, ahol a hatalmi központ közelsége miatt sokan ki voltak téve a politikai széljárás szeszéjeinek. Árulóból gyakran lett hõs és az akit egyik nap még a haza atyjának deklaráltak, másnap Róma fõellenségeként vált híressé. A bûnöket legtöbb esetben nem bûnbánattal, hanem az illetékes istenség kiengesztelésével próbálták rendezni. Ez a háttér nem kedvezett az embereknek az önálló erkölcsi értékrend kialakítására. Pál megtérésének erkölcsi következménye, hogy a rabbinikus aprólékos kazuisztikát alárendelte egy másik globális rendszernek, amelynek alapja Krisztus szeretete volt, és valamilyen módon azonosult Jézus rabbinizmus kritikájával is. A másik forrás a sztoikus erkölcs prédikációk és etikai tanítások erény tanának felvétele az etikai programjába. Számtalan sztoikus erény és bûn katalógust olvashatunk Pál leveleiben és mi sem bizonyítja jobban hogy a sztoikus hatásokat már az ókorban is észlelték, hogy a Pálra vonatkozó apokrif irodalomban megteremtették a kapcsolatot Seneca és Pál között, számos fiktív levél formájában. Pál sem talál más megoldást az erkölcsi értékrend alapjainak megteremtésére, mint mindenkit szembesít az Isten ítéletével. A zsidóságban ismert volt a végítélet napja, a Jahve napja amelyen mindenkinek Isten elé kell állnia tetteivel. Az igen összetett keresztény közösségnek feltehetõen nem volt minden kérdésre kialakított keresztény etikai kódexe, hanem a megkeresztelteknek saját maguknak kellett kialakítani életmódjuk és lehetõségeik szerint az erkölcsös életet. Ez rétegenként más és más viselkedési módokat eredményezett. Pál mindössze azt akarja, hogy az emberi szempontokat szorítsák háttérbe az erkölcsi döntéseik esetében és gondoljanak arra, hogy Isten miként ítélné meg õket. Mi szolgálja tetteikben Isten dicsõségét az számít eligazításnak. Erõsíti azt az általános elvet is, hogy cselekedeteiket ne egyéni haszonkeresés motiválja, hanem a közösség java. Erre utal a „senki sem él önmagának” (7.v.) hanem kötelezettségei vannak embertársaival és a keresztény közösséggel kapcsolatban is. Európai közgondolkodás a felvilágosodás korától kezdve fellázadt egyre szélesebb körben lázadt fel a keresztény etikai normák ellen. Ezek nem mindegyike volt a 17-19 századig a bibliai gondolkodás terméke, hanem számos esetben arra szolgált, hogy a fennálló rendet konzerválja, és bizonyos privilégiumokat erkölcsi motiválással is támogasson. A II. világháború környékén kialakult ideológiák az etikát véglegesen igyekeztek elszakítani a keresztény és vallási alapjaitól és az ateizmus hatására tömeg méretben a háború és a politikai propaganda céljainak megfelelõen széles tömegekben rombolták le a keresztény és vallásos etikai gátlásokat. A nagy ideológiák a fasizmus és a kommunizmus után zûrzavar és vákuum maradt. De a fogyasztói társadalom sem érdekelt abban, hogy az emberek önállóan és piaci érdekektõl függetlenül döntsenek. A liberális gondolkodás manapság a piaci fejlõdés egyik legnagyobb akadályát a történelmi vallási közösségek összetartó erejében látja. A piaci Managereket sok esetben agymosásnak vetik alá, hogy csak a vállalat és a piac érdekei szerint éljenek és gondolkodjanak és erre a gondolkodásra motiváljanak a reklám által. Ebben a környezetben sem marad más hatásos eszköz, mint figyelmeztetni, egyikünk sem éljen önmagának és nem feledkezzünk meg arról, hogy mindannyian az Úr elé kell állnunk számot adva életünkrõl.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31