Évközi 23 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 13,8-10 „A törvény tökéletes teljesítése a szeretet” A zsidó-keresztény kultúrkörben talán legismertebb érték összefoglaló a tíz parancs. Oly annyira, hogy a mai közbeszédben pontatlanul, úgy emlegetik, mint a keresztény erkölcsi értékrend alapját, és sokak számára nem nyilvánvaló, hogy szövege az ószövetségi Szentírásban található meg. Az sem világos, hogy a zsidó erkölcsi elõírások összességéhez hogyan viszonyul a tízparancs? Az olvasottabb keresztény hívõk sem sokat tudnak arról, mi volt Jézus véleménye a tíz parancsról és azt hol fogalmazta meg? Az pedig, keveseknek tûnik fel, hogy a katolikus hittankönyvekben oktatott tíz parancs szövege, nem pontos másolata a Kiv 20 és Mtörv 5 szövegének. A keresztény Biblia nem sem sorolja fel a tíz parancsot, csak általánosságban utal rá. Márk a gazdag ifjú történetében egy részét említi „Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodják hamisan! Ne csalj! Tiszteled atyádat és anyádat!” (Mt 19,18sköv // Mk 10,19// Lk 18,20). Máté a hegyi beszédben utal a tíz parancsolatra: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot!” (Mt 5,27). Jézus igehirdetésében a tízparancs, fontos, de inkább csak illusztratív szerepet játszik, elfogadása és annak elvei magától értetõdõek számára. Jézus különben is talán a két tábla hagyományra utalva, isteni és emberi törvények kettõsségében foglalja össze a tízparancsolatot. Pál igehirdetésében a mózesi törvény helyébe vagy tízparancsolat helyébe (?) lép Jézus Krisztus törvénye, mely az Pál igehirdetésében az ószövetségi törvény célja (Róm 10,4), amelyet Pál szerint, Jézus a keresztfáján érvénytelenített (Ef 2,15: Kol 2,14). De azt fontos hangsúlyozni, hogy Pál törvény kritikája nem azonos a 10 parancs kritikájával. Inkább a törvény farizeusi szemléletével polemizál az apostol, amely elutasította a Tóra leszûkítését a „két tábla” parancsaira. Ennek ellenére, a keresztényeket már Jézus Krisztus törvénye köti (1Kor 9,21). Jézus a farizeusi és a rituális törvény szemlélettel szállt szemben, de elfogadta a Tórát és õ is mint Pál a tízparancs ismeretére épített. A keresztény közösség azonban másként állt hozzá a tízparancshoz, amint elvált a zsinagógától. Ezt a folyamatot a siettette Pál pogány keresztény missziójának a sikere is, aki a prozelitákat a zsinagógából a keresztény egyházba vitte át. Az egyházi vezetõk, az un. Jeruzsálemi zsinaton úgy döntenek, hogy a szükségesnél nem raknak több terhet a pogány keresztényekre (Csel 15,28). Csak azt írják elõ alapelvéként, hogy: „tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eldeltõl, a vértõl, a fojtott állattól és az erkölcstelenségektõl.” Nem idézik a tízparancsot, csupán a bálványimádásra utalnak, valamint a vér és a fojtott állatok tilalmára, mely a farizeusi, rituális utasítások között szerepelt. (vö. 14,28 és 15,35) A római levél jelen szakasza utal a tíz parancsra Pál levél irodalmába, de itt is csak az un. 2. táblára utal (9-10), amikor azt állítja, hogy a szeretetben foglalható össze az egész törvény, vagyis a két tábla koncepciót egyetlen táblára szûkíti. Ez a szemlélet ismétlõdik meg az Efezusi levél „haustafel”-jében (6,1-3). Jakab levélben is találunk utalást (Jak 2,8-13), és ott „királyi törvénynek” nevezi az egyik parancsot, amely visszatükrözi a zsidó katechetikai hagyományokat is. Ahogy a 10 parancs a részletes törvény hagyomány összegzése volt, Pál az újabb kinyilatkoztatás alapján hasonlóval kísérletezik a pogány kereszténység számára. A keresztény közösségben a szeretet parancs lett a legfõbb parancs, annak ellenére, hogy ez nem jelentette a 10 parancs hagyományának feladását, hanem inkább annak legfontosabb vezérelveként hirdették a keresztény etikában.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31