Évközi 22. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 12,1-2 Istennek tetszõ áldozat Ez a szakasz morális buzdítás, azonban igen általános formában. Hasonlít 1Tessz 4-5 fejezetében található buzdításhoz. Amikor morális buzdítást végez Pál a maga közösségében, akkor módszertanilag nehéz helyzetben van. Ugyanis a zsidó etikai tanítás módszerét nem követheti, mert hallgatóságától az teljesen idegen. Ennek a zsidó etikai oktatásnak a legjobb summázata volt a Tíz parancs. Ez minden etikai zsidó etikai oktatásban szerepelt, és Jézussal vitázó farizeusok is ennek érvényességérõl kérdezik Jézust. Csakhogy Jézus korában igyekeztek ezt a tíz parancsot is két parancsra szûkíteni a két kõtábla nyomán. Ezért Jézus sem idézi a tíz parancsot, csak általában utal rá mint Mózes törvényére és csak a legfõbb parancsot az Istenszeretetet és a második legfontosabbat a felebarát szeretetét idézi vitatkozó partnereinek. Pál legtöbb esetben a morális tanításai kapcsán átveszi a sztoikus erkölcsprédikációk erény és bûntanát oly annyira, hogy listákat is közöl az erényekrõl és a bûnökrõl. Elegendõ csak a lélek gyümölcseire és a test cselekedeteivel, vagy bûneivel kapcsolatos listákra utalni. Ezeket a listákat az illetõ közösség ismeretében alakítja át és más kívánt erények és más elitélt bûnök kerülnek a listára fel. Itt viszont Pál általa ismeretlen keresztény közösségnek ír, tehát nem tudja miként kellene aktualizálni a már jól bevált erény és bûn listákat. Ezért a rómaiaknak tulajdonképpen általánosságokat ír. Ezért a test Istennek tetszõ kultikus áldozatul adása (12,1), azt jelenti, hogy nem csupán szavaikkal, hanem tetteikkel is dicsérni kell az Istent. A hitvallás és az erkölcsi cselekedetek összhangja adja a méltó Istentiszteletet. Az egyetlen konkrétum ami ebbõl a buzdításból kiolvasható „ne szabjátok magatokat e világhoz” vagyis a római keresztény közösség tagjai erkölcsi viselkedésében különüljön el a pogány Rómában honos meglehetõsen laza erkölcsöktõl. Ez viszont csak a gondolkodás megújulásával lehetséges megvalósítani (2.v.). Érdekes hogy Pál nem ad erkölcsi kódexet, még idõlegeset sem, hanem a helyes és a helytelen, a megengedett és a meg nem engedett elkülönítésének képességét szeretné tanítani a keresztény közösségnek. Számos keresztény mindig azt várja, hogy lelki vezetõje, gyóntatója mondja meg mit szabad és mit nem, mi a bûn és mi nem. Ezzel lehetetlen dolgot kér a lelki vezetõtõl, aki nem állhat ott napestig minden gyónó mellett és minden vitás esetben helyette nem dönthet, hogy ezt megteheti ezt pedig nem. A felnõtt kereszténynek rendelkezni kell azzal a képességgel, hogy maga dönti el az adott helyzetben mit tesz meg és mitõl tartózkodik. Különben is az élet nem áll meg, amíg minden szempontot mérlegelve meghoztuk az erkölcsileg elfogadható döntést. Számos esetben a pillanatnyi ismereteink alapján kell döntenünk. Megtörténhet hogy rosszul, ilyenkor az el kell ismernünk és ha lehet korrigálnunk a döntésünket. Egy biztos követnünk kell a hitünkbõl meggyõzõdésünkbõl magunk elé állított erkölcsi normákat. Különben nem csak Istennel és egyházunkkal, hanem önmagunkkal is ellentétbe kerülünk.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28