Évközi 21. vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 11,33-36 „Mekkora a mélysége Isten gazdagságának” Pál ebben a szakaszban a gondviselõ Isten elõrelátást dicséri, aki a pogányok és a zsidók együttmûködését valósítja meg a keresztény egyházon belül. A szakasz Iz 40,13 szövege Izajás könyvének azon részébõl való, amely a babiloni fogságban született. Vagyis olyan szöveg amely az elnyomatásban élõ prófétától, vagy prófétai iskolától származik, akik a nyomorúságuk ellenére dicsõítik Istent. A másik forrásul használt szöveg Jób könyvébõl való talán a 41,3 görög szövegét követi Pál. A két szöveget az azonos élethelyzet rokonítja, ugyanis Jób is a szenvedései közben fogalmazza meg ezt az Isten dicséretet. Ez az Istent dicsérõ himnusz, görögül doxológia nagy rokonságot mutat a hellenista zsinagóga himnuszaival. Számos esetben ezeket átvették a zsidó keresztény közösségek és Jézusra alkalmazták Akad olyan szövegmagyarázó is, aki Marcus Aurelius stoikus filozófiát követõ császár elmélkedéseiben talál párhuzamot. „Minden ami illik hozzád ó kozmosz, nekem is jó. Nem jön korán és nem jön késõn, az mind idõben érkezik”. Bár az említett császár késõbb élt (Kr.u. 121-180), de többen megjegyzik, hogy a fenti szöveg tipikus sztoikus hitvallási formula amelyet régi Izisz himnuszokból vett és parafrazált a pogány szerzõ. Mindez azt mutatja, hogy a sokat utazott és sokat vitatkozott Pál olyan formulát talált, az Isten dicsõítésre amely egyaránt megfelelt a zsidóknak és a pogányoknak is. Pál leveleiben nagyon sok a vita beszéd, számos esetben igen kemény és ellenfeleit gyalázó vitákat is rögzítenek a levelek. De idõrõl idõre eljut Pál az imádsághoz és az Isten dicsõítéshez. Ugyanis nagyon jól tudja, van helye a vitának és szükséges bizonyos hibás nézeteket korrigálni, de az eredeti missziós célja Pálnak zsidókat és pogányokat egyformán az isten tiszteletére és imádására tanítani. Ezért egyrészt számos esetben idéz az õsegyház liturgikus himnuszaiból, másrészt feltehetõen a levelekben rögzített himnikus szakaszokat elsõként kezdték használni a liturgiában a közösség lelki egységének kifejezésére. Pál ebben a mûfajban is úttörõ volt. A keresztény egyházban átvették a zsidó liturgiából la zsoltárokat, de valójában nem írtak újabb zsoltárokat, hanem megkezdõdik a keresztény himnuszok költése. Ezeknek egyrészt az a funkciója, hogy a szépségükön keresztül könnyen megragadó szövegek legyenek, amelyek nem csak az értelmet, hanem az érzelmeket is megragadják. Nem véletlenül lettek a Korintusi levélben található szeretet himnusz és az Efezusi és Kolosszei levélben található krisztus himnusz a keresztény olvasók kedvencei. A közösségnek ugyanis a legértékesebb megnyilvánulása a közös ima, amikor a viták után mindannyian közösen Istenhez fordulnak. A teológiai viták akkor hasznosak, ha mindig imához vezetnek, a filozófiai és teológiai fejtegetések akkor érik el a céljukat, ha felkeltik bennünk az ima, vagyis isten dicsõítése utáni vágyat. Pál a legnehezebb élethelyzeteiben is képes dicsõítõ imával fordulni az istenhez ezzel is példát adva a késõi utókornak.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30