Évközi 20 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 11,13-32 „Szent búza zsengéje szent kenyér lesz” Állandó vita téma, hogy a római keresztény közösség, akinek Pál a levelet írja zsidó keresztény vagy pogány keresztény volt. Van aki úgy gondolja mindkettõ, és van aki a Római levélben szereplõ témákból indul ki a törvény és megigazulás valamint Ábrahám és a többi ószövetségi példaképek emlegetése miatt, úgy vélik hogy többségben zsidó-keresztényekrõl kell beszélni. Jóllehet nem tudjuk pontosan, ki alapította a római keresztény közösséget, talán menekült szírek, de az biztos, hogy Péter hosszú idõt töltött Rómában. Igaz amikor Péter Rómában volt akkor Pál nem volt Rómában, amikor pedig Pál volt az örök városban, akkor Péter nem volt jelen. Csak mártíromságuk idején tartózkodnak mindketten a városból. Péter missziós jelenléte miatt, akit a zsidó-keresztény közösségek tartottak szimbolikus vezetõjüknek mégis azt gondolják, hogy a zsidó keresztények voltak többségben a közösségben. Végül a római levélhez kapcsolt üdvözletek, feltûnõen sok nevet tartalmaznak, azonban ezek vagy görög vagy római nevek, amelyek ismét csak arra engednek következtetni, hogy pogány keresztények voltak többségben. De ez az érv sem igazán lehengerlõ, mert a zsidók gyakorta használta két nevet egyet belsõ használatra a zsinagógai ismerõseiknek és ez volt a zsidó név egyet pedig a pogány barátaikkal való kapcsolattartásra. Ezért pusztán a névbõl nem lehetett megmondani, hogy Pál római ismerõsei pogányok vagy zsidók. Mivel Róma nagy város volt, mindenképpen több keresztény közösséget kell feltételeznünk. A levél ezen szakasza egyszerre szól a zsidókhoz és a pogányokhoz is. Pál úgy vélekedik, hogy azok a zsidók, akik nem csatlakoztak az evangéliumhoz nagyot veszítettek. Bér kijelenti, hogy õ úgy ismert mint a pogányok apostola mégis szeretné ha vérszerinti testvérei, vagyis a zsidók közül minél többet vezethetnek Krisztushoz. (14.v.). Ugyanakkor úgy gondolja, hogy a keresztény mozgalomnak nagyon használna a zsidók tömeges megtérése. Izrael, vagyis a zsidók hitetlenségét átmenetinek tartja (25b.). Pál egész életében munkálkodott a zsidó-keresztények és a pogány-keresztény közösségek egymásra találásán és egész életében el kellett szenvedni a kereszténység két csoportjának rivalizálását. Számos esetben izgatták ellene a közösségeket és a zsinagógai barátait, ezért mondja „az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek” 828.v.), de mivel nem vallja azt a nézetet, hogy ezzel elvesztették volna a kiválasztottságot és értékesnek tartja a hit ószövetségi példáit és õseit (29.v.) ezért mégis „kedves”-nek tartja õket. Isten ugyanis nem bánta meg a kiválasztottságot és nem vonta vissza. (29.v.). Bár Pál a zsidóság részérõl a legtöbbet támadott apostola a kereszténységnek, mégis a fenti szakasz nagyban hozzájárult, hogy a pogány keresztény közösségben az ószövetséget és a zsidó vallási iratokat is megtartották szent könyvként. A zsidóság és a kereszténység a történelem folyamán sokat vitázott egymással és nem minden esetben volt barátságos és erõszakmentes a párbeszéd a keresztények részérõl. Mégis a keresztény egyház világméretû elterjedése egyben a héber ószövetségi szentírás, az ószövetségi kinyilatkoztatás világméretû elterjedését is jelentette. A 90 utáni szétszóratás idején pedig a pogány keresztény közösségek számos esetben nyújtottak menedéket a menekülõ hittestvéreiknek. Pálnak a két-féle eredetû keresztény közösség békéjének megteremtésére tett kísérletei tehát végül is nem fulladtak kudarcba.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31