Évközi 19 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 9,1-5 „test szerint közülük való Krisztus” Ha valaki figyelmesen olvassa az Apostolok Cselekedetei c. írásban Pál missziós technikáját, szembetûnik az a jelenség, hogy minden újabb helységbe érve az apostol elõbb a zsinagógát keresi fel és ott prédikál. Ha nincs zsinagóga, akkor is keresi a zsidó közösséget és ott kezd el tanúságot tenni Krisztusról. Ez a kísérlete Pálnak rendre botrányba, nem ritkán erõszakos cselekedetekbe torkollik és el kell hagynia a zsinagógát. Ekkor házaknál kezd el tovább tanítani, amíg végül arra kényszerül, hogy más közösséget keressen. Másrészt Pál leveleiben fõleg a Római levélben számos vita szakaszt találunk, amelyben a zsidó törvénye ellen érvel és annak hatástalanságát és szükségtelenségét bizonygatja. Mindezek a jelenségek azt eredményezték, hogy a zsidóság elõtt a kezdetektõl kezdve Pál igen negatív és ellenséges figurája lett a kereszténységnek. Vannak akik renegát zsidónak tartják. Érdekes módon a 20 századi Jézus kutatás tovább fejlesztve Josef Klausner elfogadó magatartását egyre inkább rehabilitálta a zsidó Jézust, mint aki mindvégig megmaradt hûséges Tóra követõnek és betartotta atyái törvényeit. Pál életében a zsinagóga vezetõk, fanatikus gyûlöletét váltja ki a pogány keresztény misszióval, és ez az ellenséges magatartás mind a mai napig megmaradt. Úgy tûnik Pál soha nem lesz elfogadott a zsidóság számára, mert úgy ítélik meg õsei hitétõl eltávolodott és azt meggyalázta. Ezért fogják el a Jeruzsálemi templomban, ezért vetik Caesareaban börtönben, ezért esküdnek fel néhányan hogy megölik, ezért kell menekülnie Rómába, ezért kísérik állandóan gyanakvások és ellenkezések szidóság részérõl a misszióját. Római levélben most vizsgált szakasz viszont arról tanúskodik, hogy Pál sem lélekben sem gyakorlatban nem távolodott el õsei hitétõl, sõt minden üldöztetése ellenére nem fordult szembe népével. Élete végéig megtartotta a zsidó szokásokat és még azt is elképzelné, hogy távol legyen Krisztustól, csak hittestvérei kövessék õt. (3.v.). Tudnunk kell, hogy Palesztinában 30-40-es években Jézus népszerûsége óriási volt, és ez a hír a diaszpórában is elterjedt. Volt olyan idõszak, amikor Pál úgy ítélte, hogy csak a maradék zsidóságot kell csak Krisztus tanítványává tenni és befejezõdik a misszió. Pál tehát a kereszténységet minden újítása ellenére a zsidóságnak a globalizálható változatának, a pogányok számára is elfogadható formájának tartotta és nem új vallásnak. Tehát fel lehet vetni azt a gondolatot, hogy Pál is Jézus is meg akarta újítani a zsidó vallási gyakorlatot, spiritualizálni akarta a zsidóságot. A templom és a zsidóság vezetõi azonban ezt a hagyományokkal való szakításnak tekintették. Ez a szakítás a középkori egyház szemléletére is kihatott és a zsidók negatív megítélését a hatalmi helyzetben lévõ egyház erõteljesen hangsúlyozta. Sok évnek kellett eltelni, amíg zsinati dokumentumba került ez a mondat, amely a kereszténység és zsidók közös gyökereirõl beszél „Övék az õsatyák és test szerint közülük valók Krisztus”. A további párbeszéd gyümölcsözõen csak akkor folytatható, hanem egymásról, hanem az Istenrõl beszélünk közösen, ha képesek vagyunk egymásért imádkozni. Ha kölcsönösen igyekszünk megszüntetni a negatív elõítéleteket. Isten gyermekeinek egymás tiszteletével kell Isten jó hírét kelteni a világban.

Eseménynaptár

Június 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30