Évközi 18 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 8,35-39 „Ki ragadhat el Krisztus szeretetétõl?” Költõi kérdéssel indul ez a mondat, de nem lényegtelen, hogy ezt az a Pál mondja, aki átélt nyomorúságot, szükséget, üldöztetést, éhínséget, és életveszélyt. Sõt számtalanszor a kivégzés árnyékában tevékenykedett, egészen addig, míg valóban elérkezett a második római fogsága végén kivégzésének órája. A hagyomány Rómában a Tre Fontane bazilika közelében karddal végezték ki, ezért az itt emlegetett kard (36.v.), akár próféciának is tekinthetõ. Lukács aki az Apostolok Cselekedeteiben Pál megtérését megírta és mûvét valószínûleg még Pál életében megalkotta prófétai szavakat iktatott a szövegbe, amikor Damaszkuszban Ananiást indítja Isten arra, hogy meggyógyítsa Pált. A tétovázó tanítvány ezt a szózatot kapja Pálra vonatkozóan: „Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.” (Csel 9,16). Nem tudjuk, hogy Pállal közölte-e Ananiás ezt az isteni próféciát, de a Római levélben Pál maga összegzi szenvedéseinek tapasztalatait. Úgy tartják, ami nem öl meg, az megerõsít. A beteges gyenge Pált a fentebb felsorolt megpróbáltatások megedzették. Pál kijelentésének azonban túl Isten hatékony és megerõsítõ szeretetérõl való tanúságtételen van egy másik funkciója is. A római levél írásakor világos elõtte, hogy keletet el kell hagyni, mert miatta bántják az általa misszionált keresztény közösségeket. Talán elõre látta, hogy egyszer elérkezik az a pillanat is, amikor a keresztény közösségek ugyanazt tapasztalják a pogányok részérõl, amit õ kapott ellenfeleitõl. Üldöztetést és megvetést, esetleg életveszélyt, sõt a hitvallásukban való kitartás sokaknak az életébe kerül. A római levél megírásakor még nem, de Kr.u. 67 körül már igen sokan megtapasztalták az üldöztetés nyomorúságát a hatóság és pogány kortársaik részérõl. Mindez zavart okozott a keresztény közösségekben. Ekkor már nem elegendõ Pálnak levelet írni, hanem misszióját mártíromságával kell megerõsíteni. Ekkor teszi rá a pecsétet a 38-39 versben leírt kozmikus távlatokat nyitó mondatára. Pált ugyanis nem ügyetlensége miatt fogták el, hanem úgy tûnik maga vállalja a mártíromságot a másik fõ apostollal Péterrel együtt. Elemi történelmi kényszer is volt ez. Péter a zsidó keresztény egyház szimbolikus vezetõje volt, akiknek egyes vezetõi végig támadták Pál pogány misszióját. Ha Péter mártír halált hal, Pál viszont a Néró féle üldözésben elrejtõzik és életben marad, az nem csak levelének ezeket a szakaszait tették volna hiteltelenné, hanem egész mûvét. Ha mártírja lett a zsidó kereszténységnek, akkor oda kell állnia a kivégzés mellé Pálnak is, hogy mártírja legyen a pogány keresztény missziónak. Ez a dolgok logikája. Az igehirdetés és az evangelizáció fõleg a vezetõk részérõl soha sem merülhet ki csupán prédikációkban, vagy vallási levelek írásában, közösség szervezésben és építkezésekben. A hitelesség azt követeli, hogy a vezetõ odaadja egész életét a keresztény közösségéért, mint Krisztus a barátaiért. Pál hiteles retorikája hiteles tanúságtételben folytatódik. Ekkor teszi fel az i-re a pontot.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28