Évközi 17 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 8,28-30 „Istent szeretõknek minden javukra válik” 28Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen õ saját elhatározásából választotta ki õket. 29Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz õ elsõszülött a sok testvér között. 30Akiket elõre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsõítette. Pálnak ez a mondása széles körben el van terjedve, még olyanok is idézik, akik a pontos lelõhelyét sem ismerik. Kétféle ember idézi ezt a mondást, egyrészt olyanok, akik másokat vigasztalnak és amikor váratlan csapás ér valakit, aminek egyáltalán nem látja az értelmét, akkor vigasztalásként idézik ezt a mondást. Ekkor igazából egyetlen jelentése van ennek a mondásnak: „Ne veszítsd el a hitedet!” Sokkal meggyõzõbb azonban ez a mondás, ha valaki aki érthetetlen szenvedést, vagy katasztrófát élt át és ezután rájött arra, hogy eközben mennyi mindent tanult, mennyit bölcsült azoktól a szenvedésektõl, amiktõl úgy irtózott, és menekülni akart, akkor ez a mondás az egyik legmélyebb hitvallássá válik. De vajon a Római levél keretében és Pál életében hogyan funkcionál ez a mondás. A két versben ez tételmondat szerûen vezeti be a szakaszt, ami után azok, akiknek a körére ez a mondást vonatkoztatni akarja Pál többszörösen összetett mondatban lesznek definiálva. Elsõsorban a meghívottakra vonatkoztatja a szerzõ ezt a mondást. Az is kiderül ezekrõl a meghívottakról, hogy isten már korábban ismerte õket, sõt „eleve arra rendelte”, hogy Fia képmásához” legyenek hasonlók. Vagyis, hogy az új emberség, amelynek az õsmintája Jézus Krisztus, bennük is megjelenjen. Ezek a kiválasztottak lettek megigazultak. Ehhez a mondathoz köthetõ a predestináció tan, vagyis az elõre rendelés, amely a szabad akaratú embernek a végsõ célját az üdvösségét Isten elõre meghatározza. A vulgáris értelmezésben azt szokták érteni rajta, hogy van akiket Isten üdvösségre elõre kiválasztott és van akiket hagy elkárhozni. Fontos tudni, hogy az egyház az üdvözültekkel kapcsolatban valóban beszél errõl, de a kárhozottakkal kapcsolatban nem fogalmazott meg dogmát. Ugyanis nem arról van szó, hogy néhány protekciós keresztényt Isten valami miatt eleve kiválasztott arra, hogy üdvözítse és tehetnek akár mit úgy is a végén üdvözülni fognak. Hasonlóan téves az ezzel ellentétes állítás is, mintha Isten kárhozni hagyna valakit aki nincs rajta az üdvözültek listáján és bármit is tesz úgy is elkárhozik. A teológusoknak két dolog egyeztetésén fáradoznak, Isten elõretudását, és a szabad akaratot kell összehangolni. Egyrészt Isten minden kegyelmi segítséget, amely a jóra indít bennünket és a jóban való megmaradásban segít érdemeinken kívül teljesen ingyenesen adja. De az üdvösség mégis csak ajándéka az érdemeinknek. A 16. századi reformátorok igen erõteljesen hangsúlyozták az ember elesettségét, bûnre való hajlandóságát és azt hogy Isten kegyelme nélkül semmire sem képes. Emiatt alakult ki az a nézet, hogy Isten egyeseket már elõre kiválasztott az üdvösségre és ezek annyi kegyelmet kapnak, hogy azt el is érjék. Érdemes idézni Luthert, aki azt mondta, hogy a keresztény embernek erõsen kell hinnie, hogy õ a kiválasztottak között van és ezzel tesz tanúságot saját elve rendelésérõl. Azt hogy Isten kiket választ ki az üdvösségre megmarad az õ titka. Ezért senki sem lehet biztos abban, hogy kiválasztott az üdvösségre, csak reménykedhetünk benne, de ki nem érdemelhetjük. Minden ellentétes állítással szemben ki kell jelentenünk, hogy nem ismerjük az üdvözültek számát, egyetlen bibliai kijelentés sem pontosítja ezt. Másrészt Isten egyetemes üdvözítõ szándéka (1Tim 2,5) egyértelmû, tehát õ mindenkit üdvözíteni akar. Ezért az üdvösséget egyéni érdemek szerzésével kell elérnünk, még akkor is ha végül is ajándékba kapjuk. Úgy vélem az üdvösségre való törekvés fontosabb, mint a végeredményrõl, amely Isten titka gondolkodnunk. Fõleg akkor káros ez, ha ezzel akarjuk indokolni azt, hogy bizonyos emberek eleve ki vannak zárva az üdvösségbõl. Ez esetben ugyanis teoretikusan mi hamarabb mondunk le mások megjavulásának reményérõl, mint az Isten. Ez pedig nem az Istent szeretõk gondolkodása és az ilyen filozofálgatás biztosan nem válik javunkra.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28