Évközi 12 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 5,12-15 „Egy ember által lépett a világba a bûn” A teremtés könyvében az elsõ emberpár teremtése és bûnbeesési története az emberiségben és a világban található rossz okát az Isten iránti bizalmatlanságban jelölte meg. Az édenkerti tiltott fáról levett gyümölcs csak szimbolizálta ezt az Istennel kapcsolatos állásfoglalást. A teremtés könyvének õstörténeti részében található mito-poetikus elbeszélések nem annyira a történelem, mint inkább a bûnbeesés hatásainak nyomon követésére vállalkoznak. Az ószövetség történet íróinak és szerkesztõinek mindig szempontjai között szerepelt a bûn és annak hatásának bemutatása. A vallásilag legjelentõsebb személyiség Mózes, vagy a legnagyobb királyok Dávid, Salamon esetében sem riadnak vissza bemutatni gyengeségeiket. Az ószövetségi könyvek tanítása szerint a bûn ott van a történelemben és az emberben, a kis embertõl a nagy emberig mindenkiben. Romboló hatását kifejti az egyén személyiségében és a történelemben is. Az ószövetség fejlõdés fogalma a társadalom etikai fejlõdésére épül. Jóllehet a történelem ciklikus szemlélete helyett a folyamatos fejlõdés elméletét elõször a zsidó történetírás mutatta be, a fejlõdés mindig etikai fejlõdést jelentett. A technikai és társadalmi fejlõdés mellékesnek számított. A hagyományos rabbinikus felfogás szerint a világtörténelemnek van egy Mózes elõtti és Mózes után szakasza. Az említett személyt mint törvényhozót definiálta, és a törvényt Pál erõtlen eszköznek tekinti a bûn és hatásainak radikális megszüntetésére, ugyanis csak megnevezi, de nem szünteti meg a bûnt. Érdekes a levél gondolatmenete, hogy a törvény elõtti is létezett bán, de nem róható fel (14.v.). Ennek oka, hogy a bûnt a rabbinikus bírósági gyakorlat szempontjai alapján fogalmazza meg. Ugyanis, ha nincs elõírás, és nincs a bûn megnevezve, nem lehet semmire hivatkozni a bírósági gyakorlatban. Amikor Pál halálról beszél, amely uralkodott Ádámtól Mózesig (14.b.) nem a fizikai, hanem az erkölcsi halálról beszél. Ennek a bûnre épülõ folyamatnak a gyökeres megváltozása történt Jézus Krisztus fellépésével, aki megváltó halálával új erõt vitt a történelembe, melyet kegyelemnek és megváltásnak szoktunk nevezni. Jézus lesz az „életadó megigazulás” (18v.) mozgatója. Pál ezzel a Krisztus követõk feladatát is meghatározta. A feladatuk, hogy a bûn hatásait ellensúlyozzák és megjelenítsék a társadalomban Krisztus megváltó halálának eredményeit és a megváltott ember, az új ember értékes személyiségét. A kereszténység átvette a zsidóságtól a társadalom fejlõdés elvû szemléletét, de a fejlõdés kritériumát másban határozta meg mint a 20. századi társadalom tudósok, vagy ideológusok. Sem nem a termelõ eszközök elosztásában, sem nem a technikai fejlõdésben látjuk a fejlõdést, hanem az etikai fejlõdés elõrehaladásában. Ha egy társadalom, vagy annak csak egy tagja is elzüllik, az kihat az egész társdalom életére, az életviszonyok durvábbak lesznek az egyén fizikai léte is veszélybe kerül, és nagyobb valószínûséggel van kitéve sértéseknek. Az etikailag fejlettebb társadalom a gyenge tagjait felkarolja, nem igazolja társadalmi méretekben a bûnözést, vagy a bûn bizonyos fajtáit és a közbeszédben és közgondolkodásban a tiszta etikai magatartást jutalmazza. A technikai fejlõdés kétségtelenül kimutatható a világban, de az etikai fejlõdés hiánya miatt az élet nem lett kevésbé veszélyesebb, sõt kultúrák létét fenyegeti, nem csak az ember, hanem a természet lelketlen kizsákmányolása és szennyezése.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31