Évközi 10 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Róm 4,18-25 „remény ellenére is reménykedve hitte” Az újszövetségben Máté evangéliuma közli Jézus családfáját, amely Ábrahámtól indul. Akik kutatták ezt a családfát tudják, hogy nem elég pontosan közli a genetikai továbbadás megszakítatlan folyamatát. Jézus nem tekinthetõ Ábrahám genetikai utódjának, sem Ádám genetikai utódának mint ahogyan azt Lukács evangéliumában találhat családfa alapján gondolhatnánk. A Ter 15,5-ben található ígéretnek azonban kettõs jelentése van. Egyrészt valóban Ábrahám genetikai utódára vonatozik aki a zsidók szerint Izsák, a muszlimok szerint Izmael. Orvos genetikai szempontból mindkettõ az. De a Bibliában Ábrahám az Istent követõ hûséges meghívott, akinek az életét Isten irányítja. A közel-kelet azon személyisége aki más Isten-fogalmat képvisel, mint kortársai. Ha akár száz gyermeke született volna, és azok közül egy sem vitte volna tovább Ábrahám hitének hagyományát, akkor Ábrahám teológiai értelemben, nagycsaládosként is, utód nélkül halt volna meg. Azt, hogy ez nem így történt, igyekszik bizonyítani Máté evangéliuma azzal a kreált családfával, amely az ábrahámi hit fejlõdésének útját követi egészen Jézusig. Jézus szituációja és Ábrahám szituációja a hit és Isten-kép vonatkozásában analóg. Jézusnak nem is volt biológiai utóda, a kiválasztott tanítványok pedig a megváltás legfontosabb eseményénél, a kereszthalálánál magára hagyták. Saját népének vezetõi az ártatlan Jézust Isten gyalázással vádolják és megölik. A kereszthalál pillanatában úgy látszik, hogy nem csak övéi, hanem még az Isten is magára hagyta. A szeretetbõl való megváltó áldozatát tanítványai ebben a pillanatban nem értik, a nép kigúnyolja, a rómaiak pedig legjobb esetben is csak szerencsétlen álmodozónak tartják. Emberileg a kereszten küldetése lezárul és sorsa tragikusan megpecsételõdik, kudarca mindenki elõtt nyilvánvalóvá vált. Mégis ezt a halált követi az a feltámadás, amely megérteti tanítványaival azt, amit szavakkal nem tudott nekik elmagyarázni, amit a csodáival nem sikerült megvilágítani. Az ábrahámi típusú ember ezt követõen elszaporodik. Az apostolok magukhoz térnek, Pál megtér és a keresztény misszió nagy lendületet vesz. Erre vonatkozik a levél következõ mondata „De nem csak miatta van megírva: „megigazulásra szolgált, hanem miattunk is.” (23.v.) Mindenki, aki életét a hitéért áldozta és arra vágyik, hogy továbbadja, átéli ezt a krízist. Pált mindenki sikeres missziósnak tartja. Ennek ellenére már a Római levél írásakor is több volt a megoldandó problémája, mint a sikerélménye. Kr.u. 67 környékén, pedig inkább tetõzött a misszionált közösségek kaotikus ellentéte, mint egy jövendõ egyház bázisának kialakulása. Pál is úgy halt meg, hogy csak a hitben remélte, hogy missziója túléli õt, és amit Isten kegyelmében kezdett az nem fog elveszni. Sok esetben megtapasztalja ezt egy mai igehirdetõ is. Ilyenkor érdemes Ábrahám hitére, Jézus halálára és Pál mártíromságára gondolni. Van amit emberileg soha nem fogunk meglátni, de Isten akkor is látja életünk jövõjét. Ilyenkor szükséges a töretlen hit abban aki vétkeinkért halált szenvedett, megigazulásunkra feltámadt.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31