Évközi 03 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Kor 7,29-31 Az idõ rövid „29Azt mondom tehát, testvérek: Az idõ rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, 30aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, 31s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” Úgy tûnik Pál érvelésének alapja a sztoikus Epiktétosz (Kr.u. 60-120) „kézikönyvecskéjével” rokon, aki Néró idejében felszabadított rabszolga volt, majd hazájába hazatérve óvott mindenkit a politikai zûrzavarok idején attól, hogy közhivatalt vállaljon és többek között ezt írta: „Emlékezz arra, hogy mindenrõl, ami gyönyörködtet, ami hasznos számodra, és amit szeretsz, a legjelentéktelenebb dolgoknál kezdve megmondd: miféle. Ha szeretsz egy tálat, mondd azt, hogy tálat szeretsz. Így, ha eltörik is, nem fogsz háborogni. Ha a gyermeked vagy a feleséged szereted, mondd azt, hogy csak egy embert szeretsz. Így, ha meghal, nem fogsz háborogni.” Hasonlóan elmélkedik Seneca (Kr.e.4 BC – Kr.u- 65) is az idõ múlásáról és arról hogy közben semmi hasznosat sem teszünk, miközben közeleg életünk vége, a halál. Egyfajta természetes távoltatásra oktat Epiktétosz: "Nemcsak ezt akartam, hanem a természetnek megfelelõ magatartásomat is meg akartam õrizni; de akkor nem õrizhetem meg, ha bosszankodom a történteken." Pál és a korinthusiak gondolkodását azonban átjárja a közeli parúzia a közeli világvég érzése is. Ezért Pál nem aszketikus alapelveket fogalmaz meg, nem is sztoikus apatikus magatartásra oktat, hanem egyszerûen az ember életét a jövendõ élete felõl szemlélve úgy gondolja hogy a sírás és a könnyek nem az örök életének utolsó eseményei, hanem ezen hamarosan túl fog lépni. Sõt a tulajdon felhalmozására vonatkozóan is hasonlóan gondolkodik (30b). Figyelemre méltó, hogy az apostolok cselekedetei tudósít arról, hogy az õsegyházban létezett az önkéntes vagyon közösség, Csel 2,47) amelynek ez a fajta gondolkodás volt az alapja, ha ez a világtól való távolságtartás nem mûködött, akkor abból problémák is adódtak, mint Ananiás és Szafira esetében(Csel 5,1-11). Ez nem azonos egyfajta kommunizmussal, mert ott erõszakkal veszik el az ember tulajdonát és nem önként adja oda, belátva sokkal jobb ha mindenkinek a szükségletét ki tudják elégíteni, mint ha valaki szükségtelenül felhalmoz egy csomó anyagi dolgot. Elképzelhetõ, hogy ezek a gondolatok a késõbbiekben világ megvetéshez vezettek egy túlhajtott aszketikus irány következtében. Pál itt nem e-világ gyûlöletére tanít, hanem annak minden tényezõjét az örökélet összefüggésébe helyezi. Nem ítéli el a házasságot sem, de azt sem végsõ állomásnak, hanem köztes állapotnak tekinti. A birtoklási vágy alapvetõ emberi tulajdonság és a dolgok felhalmozása a túlélés és egyéni biztonság érzése érdekében történik. Ezek ösztönös dolgok, a keresztény ember azonban az életét tágabb összefüggésbe helyezi és tudatosan éli. Mindent az örök élet érdekének és az Isten kapcsolatnak rendel alá. Ez persze a házasság esetében csak akkor mûködik, ha mindkét fél azonos módon gondolkodik életének örök távlatáról és céljáról. Ha a közösség minden tagja úgy kezeli a javakat, mint az átmeneti idõre szükséges segítségeket, de nem fetisizálja és isteníti azokat, nem kötõdik hozzájuk feltétlenül. Amint a közösségi összetartás, a barátság és a felebaráti szeretet meggyengül egy közösségben, amint nem lehet számítani arra, hogy az embert barátai megvédik és kisegítik, megkezdõdik a biztonsági céllal történõ javak felhalmozása. Sokan úgy gondolják, ha elegendõ pénzük van, biztonságban vannak életük végéig. Mai életünkbõl nem iktatható ki a pénz, és valamennyire szükségünk van biztonsági tartalékokra, de ezt sok esetben sem a felhalmozott javak sem a pénz nem biztosítja. Biztonságunk érdekében is szükségünk van a barátokra és a szolidáris gondolkodásra, de még inkább arra, hogy higgyünk abba, Isten gondoskodik rólunk. Sem a barátok sem az Isten helyébe nem állíthatjuk sem a pénzt sem a vagyont. Ha mégis megtesszük rosszul választunk. A perikópában hivatkozott ókori szerzõk. Epiktétosz (Kr. u. 60 körül – Kr. u. 120 körül) Görög filozófus Epiktétosz Néró római császár testõrének rabszolgájaként került Rómába, ahol ura felszabadította és taníttatta. Amikor Domitianus Kr. u. 89-ben rendeletileg számûzette a filozófusokat Rómából, visszatért hazájába, Görögországba, és Nikopoliszban iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett. Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tõlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tõlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hoztunk létre. Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti õket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja õket. Emlékezz erre: ha a természetüknél fogva függõ dolgokat függetleneknek tartod és a más dolgait sajátjaidnak tekinted, akkor minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, a más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelõen a másénak tartod, akkor sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fogsz senkit szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod; senki sem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj. Seneca, Lucius Annaeus, Kr.e. 4. Cordoba – 65 Landgut. Itália. - Politikus, sztoikus filozófus. Rómában tanult filozófiát, de szenátor szeretett volna lenni. Hosszú egyiptomi utazás után, Kr. u. 31-ben visszatért Rómába, szenátor és rétor lett. 41-ben intrikák befolyása alatt Claudius császár Korzika szigetére számûzte, 48-ban Agrippina császárné kérésére visszatért és átvette Néró nevelését. Amikor Néró császár lett, Seneca nagy hatalommal bírt, de a császár bukásai után visszavonult és irodalmi tevékenységgel foglalkozott. Néró vádjai miatt öngyilkosságot kellett elkövetnie. Irodalmi tevékenységében filozófiai, politikai és erkölcsi témákkal foglalkozott. A kereszténységre közvetlenül nem gyakorolt hatást, annak ellenére, hogy az apokrifokban Pál és Seneca levélváltásáról is tudnak a 4. sz.-tól.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31