C - Évközi 31. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Bölcs 11, 22 - 12, 2 Uram, az egész világ olyan elõtted, mint a porszem a mérlegen, s mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnézõ vagy az emberek bûnei iránt, hogy bûnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent, ami van, és nem utálsz semmit abból, amit alkottál. Hiszen ha gyûlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogyan is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te létre nem hívtad volna? De te mindent kímélsz, mert a tiéd minden, ó, életnek barátja. Milyen jó és kegyes mindenben a te szellemed, Uram! Alig bünteted azokat, akik eltévednek; inted azokat, akik vétkeznek, és a szívükre beszélsz, hogy gonoszságukat elhagyva, higgyenek benned, Uram. SZENTLECKE 2 Tessz 1, 11 - 2, 2 Testvéreim! Állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitbõl fakadó tettekben. Így dicsõül meg Urunk, Jézus neve bennetek, és ti õbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelmébõl. Van még egy kérésünk, testvérek: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és a vele való egyesülésünket illetõen ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és ne ijesszen meg benneteket sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tõlünk eredõ mondás vagy levél, mintha az Úr napja már küszöbön állna. EVANGÉLIUM Lk 19, 1-10 Abban az idõben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevû gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetû volt. Így hát elõrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: ,,Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre õ sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bûnös embernél száll meg.« Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: ,,Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.'' Jézus ezt felelte neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen õ is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Isten másként ítél, mint az emberek A Bölcsesség könyvébõl olvasott sorok igyekeznek kijavítani az ember viszonyulását nem csak egymáshoz, hanem a teremtett világ minden dolgához is. A tárgyaknak, élõ szervezeteteknek éppen az adja meg az értékét, hogy Isten akarta õket, s aki szépségüket és tökéletességüket észre veszi, annak számára ez teljesen világos is. Mégis, mi emberek képesek vagyunk az egész világ letarolására, s szinte visszafordíthatatlan folyamatokat elindítani, melyek úgy kezelik Isten alkotásait, mintha csak azok azért lennének, hogy legyen mit tönkretenni. Világos, hogy a legnagyobb baj akkor van, amikor maga az ember a célpont. Ezért Pál apostol figyelmeztet, hogy nem szabad minden szóbeszédre odafigyelni, hiszen sokan élnek abból, hogy az embereket megtévesztik. Az egyház éppen ezért van, így akarta Krisztus is, hogy szent feladatának hûségesen eleget tegyen akkor, amikor Isten Igéjét az igaz tanítással összhangban magyarázza. Valójában nem Zakeus látta és találta meg Jézust, hanem Jézus kutatott fel egy embert, aki elveszett volt. Az emberek azonban nem értették ezt a logikát. Úgy vélték, a Mesternek látogatásával, melyet egy-egy háznál tesz, ki kell tûntetnie az ott lakókat, elismerni szent életüket. Jézus azonban nem ezért jött, hanem azért, hogy felkutassa és üdvözítse az elveszeteket. Látogatása eredménnyel járt, s Zakeus a látogatás nyomán egy egészen más emberré lett. Az elismerést is megkapja majd Jézustól, de nem most, hanem majd akkor, amikor Zakeus tesz látogatást „Jézus házában”. Ez pedig nem más, mint az Atya háza, s ahol Jézus is ott lesz.

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31