OLVASMÁNY Hab 1, 2-3; 2, 2-4 Meddig kell még, Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: ,,Erõszak!” anélkül, hogy megszabadítanál? Miért feded fel elõttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam elõtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. Az Úr is megszólalt, és ezt mondta: ,,Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik és nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hûségéért.” SZENTLECKE 2 Tim 1, 6-8. 13-14 Szeretett Fiam! Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében. Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tõlem hallottál. Õrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik. EVANGÉLIUM Lk 17, 5-10 Abban az idõben: Az apostolok kérték az Urat: ,,Növeld bennünk a hitet.” Az Úr így válaszolt: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestõl és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezõrõl hazajön: »Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.« Nem ezt mondja-e inkább: »Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?« S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.” Elmélkedés Állhatatosságunk jutalma az örök élet A hívõ ember gyakran érzi úgy, hogy talán Isten meg sem hallgatja imáját. A hitetlenek pedig, noha azt vallják, hogy nem hisznek, olykor titkon leskelõdnek, szeretnék látni a hívõ ember magatartását szorongatott helyzetében, s az esetleg mégiscsak megtörténõ imameghallgatást, Isten segítségét. A Biblia üzenete az, hogy Isten ígéretei mindig megvalósulnak, segítsége nem marad el, ám annak a maga idejében kell megtörténnie. Akkor, amikor Isten jónak látja. Ezért Istenre kell hagyatkoznunk, s hûségeseknek kell maradnunk hozzá. Pál apostol is nyíltan beszél arról, hogy az Isten emberének szenvednie kell hitéért, s azért is, hogy másokat megnyerjen az üdvösségnek. Nem szabad szégyenlõseknek lennünk a szenvedés idején, ki kell állani a hitetlenek minden kritikáját, gúnyos mosolyát. A gyõzelem nem marad el, mert a harcot nem magunk vívjuk, hanem a Szentlélek erejében, aki Krisztust is feltámasztotta a halálból. Végül is, Isten szemében nem számít hívõnek az olyan ember, aki számára az örökkévalóság elkésett kárpótlást jelent. Ha csak evilági hívõk akarunk lenni, akkor a jutalmunk is evilági. Az apostolokat minden bizonnyal foglalkoztatta az a dolog, hogy vajon mi az a minimum, ami biztosítja az örök élet elnyerését. A feladat egyszerû. Dolgoznunk kell erõnk szerint, legjobb tudásunkat nyújtva, lelkesen és szerényen. Csak a dolgunkat végezni, s a jutalmazást bízzuk Istenre! Meglepõ fordulat, mikor a példabeszéd csak akkora hitet említ, mint a mustármag. Meg is örülhetnénk ennek hallatán. A szederfák azonban csak ritkán vernek gyökeret a tengerben. Mindannyiunknak át kell gondolnia, hogy az a valami, amit hitnek gondol az életében, az megfelel –e annak, amirõl Jézus beszél. Vagy inkább csak a félelembõl elvégzett vallásgyakorlatról van szó? Isten nem akarja, hogy féljünk tõle, s azt sem, hogy a jutalom reményében jók legyünk. Azt akarja, hogy önmagáért szeressük. Õ maga akar lenni a jutalom. De hiszen ez akkor nagyszerû, hiszen Isten maga a minden.