C-Évközi 26. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Ám 6, 1a. 4-7 Jaj a gondtalanul élõknek Sionban, és Szamárfa hegyén az elbizakodottaknak! Elefántcsont ágyban alusznak, fekvõhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreibõl. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. Ezért, lám, most a számûzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélõk tobzódása. SZENTLECKE 1 Tim 6, 11-16 Szeretett Fiam! Te, Isten embere, menekülj a bajkeverõktõl! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, és erre tetted le számos tanú elõtt az igaz hitvallást. Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus elõtt tanúságot tett az igazság mellett, hogy teljesítsd megbízatásodat bûntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellõ idõben megmutatja majd a boldog és egyedül Uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, és nem is láthat: övé a dicsõség és az örök hatalom! Ámen. EVANGÉLIUM Lk 16, 19-31 Abban az idõben: Jézus a következõ példabeszédet mondta: ,,Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevû koldus is, ez ott feküdt a kapuja elõtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messzirõl Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrõdöm ezekben a lángokban.« »Fiam - felelte Ábrahám -,emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most õ itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrõdül. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el õt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot elõttük, nehogy õk is ide jussanak a gyötrelmek helyére.« Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erõsködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bûnbánatot tartanának.« Õ azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«'' Elmélkedés Egy igazság van a földön is és az égben is Elgondolkodtató, hogy valóban vannak, akik ma is elefántcsont ágyakban alszanak, s mérhetetlen nyomorúságba taszítják azokat, akiket kizsákmányolnak. A szegény látva az igazságtalanságot és a maga szenvedését érezve, olykor hitében is meginog, hiszen Istentõl kéri számon az igazságszolgáltatást. Csak hittel lehet elfogadni azt a tényt, hogy Isten nem szolgáltat igazságot mindenkor a földön, meghagyja azt „odaátra”. Nagy titok ez, de biztosan meg van az értelme. Talán éppen az, hogy ne haljon meg bennünk a vágy az örökkévaló élet iránt, az Õ országában. Pál apostol arra figyelmeztet, hogy a harcunkat meg kell vívni, hogy kiérdemeljük az örök életet, mert az nem hullik csak úgy az ölünkbe. Az apostol levele azt a Jézus Krisztust mutatja be, aki testben szenvedett értünk, hogy elnyerhessük az örök életet. Jézus Krisztus földi élete az igazságtalanságról szól. Mintha csak az Atya is megfeledkezett volna róla, s az emberek is elutasították, noha világosan megmondta, hogy az Atya küldte a világban. Mindennek ellenére, a végsõ megpróbáltatások idején is hitt abban, aki meg tudja õt menteni a haláltól. Feltámadása, húsvét, az igazság hajnala. Sokszor felvetõdik a kérdés: Minek kell még történnie ahhoz, hogy higgyenek az emberek? A Szentírás végigvezet bennünket az emberiség hosszú történelmén. Isten népe hol távol, máskor meg oly közel volt a Magasságbelihez. A Teremtõ számos jelét adta szeretetének, gondviselésének. Ma sincs ennek híján a világ, de tele vagyunk kifogásokkal. Ha esetleg láthatnánk az Istent, vagy megérinthetnénk. Talán akkor hinnénk neki! Az embernek semmi sem elég. A baj nem abban van, hogy nem elégségesek a bizonyítékok, hanem abban, hogy nincs igazán hitünk. Még nem hagyatkoztunk teljesen Õrá, azt gondoljuk, nélküle szabadabbak lehetünk. Annak ismételgetése, hogy nincs bizonyíték létezésére, beteges kísérlet arra, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28