C-Évközi 25. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Ám 8, 4-7 Halljátok, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szûkölködõket! Azt mondjátok: ,,Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szûkölködõt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” Ezért megesküdött az Úr arra, aki Jákob büszkesége: ,,Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!” SZENTLECKE 1 Tim 2, 1-8 Szeretett Fiam! Mindenekelõtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítõ Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítõ Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott idõben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek - igazat mondok, nem hazudom -, a pogányok tanítója hitre és igazságra. Azt kívánom tehát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel. EVANGÉLIUM Lk 16, 1-13 Abban az idõben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: ,,Egy gazdag ember elõtt bevádolták intézõjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre õ magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézõm.« Az intézõ így gondolkodott magában: »Mitévõ legyek, ha Uram elveszi tõlem az intézõséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézõségbõl.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsõt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elõ adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« - hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a hûtlen intézõt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki pedig hûtlen a kicsiben, az a nagyban is hûtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hûségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Elmélkedés Az elnyomottak jajszava Eldurvult világunkban a szegények és kisemmizettek jajkiáltását sokszor csak Isten hallja meg. Ez önmagában is elegendõ lenne, ám nem csak azokkal van baj, akik szükséget szenvednek, hanem azokkal is, akik miatt mindez bekövetkezik. Ezért az Úrnak mondanivalója van azok számára is, akik vigaszra szorulnak, s azoknak is, akiket felelõsség terhel a szegények eltiprása miatt. Már az ószövetségi Szentírás is világosan tanít arról, hogy lelkiismeretünket nem nyugtathatjuk meg azzal, ha eleget teszünk a vallási elõírásoknak, megvan az ima, az Úr napját pihenéssel megszenteljük, stb. A hit hétköznapjait is meg kell szentelnünk, mégpedig erkölcsös magatartással. Ezért Szent Pál nem feledkezik meg arra buzdítani, hogy mindenkiért imádkozni kell, nem csak az elnyomottakért, hanem elnyomóikért is. Pál Jézus Krisztusra hivatkozik, aki szóba állt a bûnösökkel is, s mindenkiért meghalt. Saját maga példáját hozza annak vonatkozásában, hogy a keresztény embernek mindenki felé van küldetése, õ maga is a pogányokat is tanítja, hitre és igazságra. Jézus példabeszédei mindig sokkolják az embert. Most is az emberi lélek elképesztõ mélységeire figyelmeztet, a feszült helyzet nem szokványos, de lehetséges megoldására. Az elsõ meglátásra talán gyerekesnek és naivnak tûnik a gazdag ember, aki megdicséri intézõjét, aki valójában kárt okozott gazdájának, hiszen az adósleveleket az adósok javára módosította. Ha azonban hosszú távon szemlélõdünk, akkor rádöbbenünk arra, hogy a kevesebb idõvel többnek bizonyul. Mirõl is van szó? Ha az intézõ úgy dönt, hogy a nagyvonalúság helyett inkább bekeményít, akkor elindul egy láncreakció, mindenki a saját adósa nyakát szorongatta volna, s a felborult rend következtében talán még a gazdag ember vagyona is veszélybe kerül. Milyen kár, hogy a tehetõs emberek, a politika képviselõi nem igazán hallják meg az evangélium üzenetét. Mennyire más utakon is el lehetne jutni a célig, még a haszonig is, s közben nem kellene senkit sem megalázni, a szegénységet le lehetne küzdeni, s mindenki elégedettebb lenne. A baj ott van, hogy nem tudjuk megérteni, semmink sem lenne, ha nem kaptuk volna, s legyen az szegény vagy gazdag, de az anyagi javaknak mégiscsak, csupán kezelõi vagyunk. A magántulajdon csak utópia, hiszen olyan gyorsan elszáll az idõ, véget ér egy emberi élet, s már nem is lesz jelentõsége ezeknek a dolgoknak. Talán a gazdag éppen ezért mondja, hogy legalább amíg élünk, addig élvezzük a javakat. Ez azonban önámítás. Ráadásul, a másvilágon még a számadással is tartozunk. Intézzük hát mi is bölcsen és nagyvonalúan dolgainkat, még nem késõ!

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31