C-Évközi 24. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Kiv 32, 7-11. 13-14 A Sínai-hegyen, a pusztai vándorlás idején így szólt az Úr Mózeshez: ,,Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet elõírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be elõtte, és így beszéltek: »Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.«” Az Úr még ezt is mondta Mózesnek: ,,Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el õket, és téged teszlek nagy néppé.” Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: ,,Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erõs kézzel kihoztál Egyiptomból? Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait. És azt az egész földet, amelyrõl beszéltem, utódaitoknak adom, hogy övék legyen örökre.” Ekkor az Úr könyörületre indult, és visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette. SZENTLECKE 1 Tim 1, 12-17 Szeretett Fiam! Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erõt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára - engem, aki azelõtt káromoltam s üldöztem õt, és erõszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sõt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel. Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bûnösöket, s közöttük az elsõ én vagyok. De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus elsõként rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövõben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre. Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsõség mindörökkön-örökké! Ámen. EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvébõl 15, 1-10 Abban az idõben: A vámosok és a bûnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák õt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: ,,Ez szóba áll a bûnösökkel és együtt étkezik velük.!” Jézus erre a következõ példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belõlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédit, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnõit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérõ bûnösnek.” ELMÉLKEDÉS Isten türelme és irgalma A mai vasárnap olvasmányai olyan dolgokról szólnak, melyeknek nagyon híján van a világ. A türelem és az irgalmasság. A türelem inkább emberi kategória, csak éppen ritkán találkozunk vele. Az irgalmasság viszont isteni magatartásforma, hiszen ki más lehet az, akinek jogában és hatalmában áll az irgalmasság. Amikor az embereknél is elõfordul, akkor arról beszélünk, hogy valamit magunkénak tulajdonítunk az istenibõl, hozzá hasonlóan cselekedünk, vagy talán éppen az Õ nevében. Mi lehet az oka annak, hogy a mai ember annyira türelmetlen? Mi is valójában a türelem? Felismerése annak, hogy a dolgok nem csak tõlünk függenek, hogy alázatosan fejet kell hajtanunk megannyi feszült helyzetben, s tudni azt, hogy nem mindenrõl, nekünk embereknek kell gondoskodni. Helyet kell hagyni az isteni Gondviselésnek. Az irgalmasság gyakorlása csak akkor lehetséges, ha hatalommal vagyunk felruházva. Viszont midig tudnunk kell, tudniuk kell a hatalmat és az irgalmasságot gyakorlóknak, hogy semmi hatalmuk sem lenne, ha odafentrõl nem kapnának. Isten maga az irgalmasság. Mózes tehát azt kéri Istentõl, hogy legyen irgalmas, legyen az, aki és ami Õ valójában. Minden imádságunkkal e szellemében kellene Istenhez fordulni! Meg kell Istennek engednünk, azt, hogy saját magát adja nekünk! Ha Istenrõl beszélünk, akkor mindenképpen a tökéletességre kell gondolnunk. Emberi értelemmel fel nem fogható és logikátlannak tûnõ döntéseiben és cselekedeteiben az isteni tökéletesség fogalmazódik meg. Meghatódottság nélkül nem olvashatjuk Jézus példabeszédeit, s elmélkedésünket is áthatja a néma csodálkozás. Mekkora szeretete van az Istennek! Nem felszínes, s nem naggyázza el a dolgokat, hanem mindenre és mindenkire odafigyel, ha értékrõl van szó. S számára az ember a legfõbb érték. Az elveszett juh megkeresése, vagy az elveszett drachma felkutatása a példabeszédekben errõl a páratlan gondoskodásról és a szeretetbõl fakadó hibátlan magatartásról tesznek tanúbizonyságot.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28