C – Évközi 15. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY MTörv 30, 10-14 Mózes egy alkalommal így beszélt a néphez: ,,Engedelmeskedj az Úr, a te Istened szavának, és tartsd meg a parancsokat és rendelkezéseket, amelyek e törvénykönyvben írva vannak. Térj meg szíved, lelked mélyébõl az Úrhoz, a te Istenedhez. Ez a törvény, amelyet ma adok neked, nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen számodra. Nem az égben van, hogy azt mondhatnád: » Ki hatol fel érte az égbe, ki hozza le és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt mondhatnád: » Ki kel át érte a tengeren, ki hozza el és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket? « Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” SZENTLECKE Kol 1, 15-20 Testvéreim! Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsõszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Õ elõbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Õ a testnek, az Egyháznak a feje. Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. EVANGÉLIUM Lk 10, 25-37 Abban az idõben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye õt: ,,Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: ,,Mit mond errõl a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes erõdbõl és teljes elmédbõl, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: ,,Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: ,,De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: ,,Egy ember Jeruzsálembõl lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Õ is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elõvett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?'' A törvénytudó így válaszolt: ,,Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: ,,Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!'' Elmélkedés Az üdvösség feltétele az engedelmesség és az irgalmasság Mi is lenne az emberrel, ha Isten tényleg hallgatna? Isten azonban hallatja szavát, s teszi ezt folytonosan. Eljut-e a szívünkig ez az üzenet? Képesek vagyunk-e engedelmeskedni az Isten parancsainak? Hiszen csak akkor beszélhetünk az Istennel való személyes kapcsolatról, ha válaszolunk is neki, mégpedig úgy, hogy cselekedeteinket elvárásaihoz igazítjuk. Isten hangja oly közel van hozzánk, különösen, ha a bennünk lakozó Lélekre gondolunk. Pál apostol folytatja az elsõ olvasmány üzenetét, s emlékeztet arra, hogy Krisztusban Isten közel került az emberekhez, s benne megismerhettük az engedelmesség mintaképét. Jézus Krisztus az Atya akaratának teljesítõje, Õ mindig meghallotta az Atya hangját, mert mindig közel volt az Atyához, hiszen mindig is „egyek” maradtak. Az evangéliumban egy végtelenül fontos kérdésre kapunk feleletet. Mit kell tennünk ahhoz, hogy elnyerhessük az örök életet? Jézus felelete nem filozófia és nem is teljesíthetetlen dolgok sorozata, hanem az, ami neki is a mindennapi kenyere volt. Teljesíteni az Atya akaratát. Ez pedig a felebarát szeretetét jelenti. Mindkét fogalom sokszor kelt bennünk bizonytalanságot. Konkrétan: amit teszünk, az valóban szeretetnek nevezhetõ-e, illetve, tudjuk-e, hogy ki is a mi felebarátunk? Az igazi felebarát felismeréséhez az egyik legszebb példabeszédet olvashattuk ma, az irgalmas szamaritánusról. Mindig is megrázott ennek a történetnek az olvasása. Isten Szava mindig igaz, a kérdés csak az, hogy az ember felismeri-e Isten intézkedésében az Õ irgalmas szeretetét. Ráérzett-e erre a rablók kezébe került ember, miután a szamaritánus gondjába vette? Számomra azonban a legtöbb üzenete a kocsmároshoz intézett szavaknak van: Ha valamivel is többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Micsoda próbatétel! Lesz-e a kocsmáros igazi felebarát, tud-e majd jó szívvel kölcsönözni? Annyi bizonyos, hogy az Úr megfizet. Valószínûleg, hogy az a szamaritánus már többé soha nem tért vissza, de valaki majd eljön, aki törleszti az adósságot. Még ebben az életben. S természetesen ez már utalás arra is, hogy Krisztus egyszer újra eljön, hogy bíránk legyen, ám hitünk és reményünk szerint, majd akkor is irgalmasnak fog bizonyulni.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31