Böjt 05 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

Zsid 5,7-9 „Istenfélelme miatt meghallgatásra talált” 7Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. 8Annak ellenére, hogy õ volt a Fiú, a szenvedésbõl engedelmességet tanult. 9Mûve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, 10mert az Isten õt hirdette ki fõpapnak, Melkizedek rendje szerint. A Zsidóknak írt levél szerzõje ismeretlen, a 2. században az alexandriai közösségben Pálnak tulajdonították és bár Római Kelemen is Pált tartotta szerzõnek. Órigenész megszorításokkal fogadta el a páli szerzõséget: csak a gondolatok, A legkorábbi kritikus nézet Tertullianus-tól származik, szerinte Barnabás írta a levelet, de Nyugaton még az 5. században is Pálnak tulajdonították. 1516-ban Erasmus komoly kétségeket támasztott a szerzõségével kapcsolatban, annak ellenére, hogy a Zsidó levelet kánoninak tartották. Nézetét mára elfogadta szinte minden kutató. A elvél címzetjei azok a zsidó-keresztények, akik elszakadtak a zsidóságtól, de nem voltak meggyõzõdve Jézus istenségérõl és messiásságáról. Esetleg a zsidó papokból kereszténnyé vált csoportoknak írták (ApCsel 6,7) akik közül néhányan akár esszénusok is lehettek. Mindenesetre a jeruzsálemi Templom lerombolása után a zsidó papságon kiábrándulás vett erõt és ebbe az idõszakba jól beleillik a levél, amely leginkább zsinagóga prédikációhoz hasonlít. Annyit tudunk, hogy Római Kelemen már használja, a levél 10,32-34 sorait. Néhányan Néró-féle (Kr.u. 64) keresztényüldözésére vonatkoztatják. Ezért keletkezését Kr.u. 85-re teszik. Néhányan arra gondolnak, hogy a 13,24 utalás az „itáliai testvérek”-re - érv a római keletkezése mellett. A levél tehát speciális olvasóközönséget tételez fel, akik vagy papok, vagy a papok szemléletmódját követik. A zsidó papságról általában az újszövetségi iratokban sok negatívum látott napvilágot, fõleg Jézus pere kapcsán. Ennek ellenére nem árt tudatosítani, hogy a jeruzsálemi papság a zsidó nemzetet megtestesítõ szimbolikus testület volt. A templom, mint az egész nemzet kultuszhelye, szentélye kiemelt fontosságú volt a nemzeti identitás szempontjából. A templom azonban nem csak a nemzeti zarándoklatokat szervezte a zsidó ünnepek kapcsán és ápolta ezzel a nemzet egységét, hanem jelentõs kulturális tevékenységet folytatott azzal, hogy a szent iratokat gyûjtötte, másolta, az Izraeli történelmet vallásos szemlélet alapján rögzítette. A papság vezette a vallási bíróságot és irányította a zsinagóga hálózaton keresztül a diaszpóra zsidóságot is. A papi testület jelentõs, vagy kevésbé jelentõs tagjai közül mindegyik azt érezhette, hogy õk az összekötõ kapocs Isten és a választott népe között. Mindez sajátos én-tudattal ajándékozta meg a papsághoz tartozókat. A fõpap pedig mint nemzetvezetõ, egyszerre hivatott a politikai közösség túlélését biztosítani és a vallási közösség összetartozását és vallási tisztaságát erõsíteni. Ezt a kettõs funkciót igyekeztek is ellátni a jeruzsálemi papok. A negatív információ a fõpapságról és a nemzetvezetõi szerepbe sodródott politizáló papság néhány képviselõjérõl terjedt el. A papokat azonban általában mélységes vallásosság jellemzett. Igyekeztem megfelelni a feladatuknak, és szinte mágikus félelemmel ragaszkodtak a pontos rituális szokások megtartásához. Ettõl remélték a nemzet egységének és az Istennel kötött szövetségnek a megtartását. A papságot kritizáló mozgalmak az Esszénusok, és a farizeusok a papok módszereit és szemléletmódját kritizálták elsõsorban. Jézus templom kritikája is a helytelen és lélektelen rituális vallási automatizmusok ellen szólt. A zsidó levél szerzõjének az alapállása más módszert választ a zsidó papi gondolkodású személyek meggyõzésére mint a hibáinak kritizálását. Egy kritikán felül álló ószövetségi pap képet Melkizedek-hez hasonlítja. Arra hívja fel a papi személyek figyelmét, hogy csak bûntelen személy járhat közbe a népért, akinek Isten-félelmét semmiféle emberi megalkuvás nem fertõzi meg. Vagyis megõrzi a papok közvetítõi szerepét, amely önazonosságuknak igen fontos eleme volt, de ennek egyéni tökéletesítésére hívja fel a figyelmet. A papok ugyanis nagyon jól tudták és tapasztalták, hogy miként törik meg az Isten kapcsolat az egyén és a népe között és üresedik ki a vallásosság. Csak önmagukra keveset reflektáltak, vagy ha igen mindig valamilyen indokkal felmentették magukat. Azt teszi világossá olvasói elõtt, hogy Jézus papságának tökéletessége még Melkizedekét is felülmúlta, ezért mindenkinél hatékonyabban imádkozhat a népért és a követõiért. Jézus követõi is bûnös emberek, de Jézus mégis azon munkálkodik, hogy helyre állítsa a bûn által megromlott kapcsolatot köztük és az Isten között. Ez pedig a személyes vallásosság elmélyítésével lehetséges megtenni. Ez a felhívás egyaránt vonatkozik az ószövetségi és az újszövetségi papokra, de fontos figyelmeztetés mindek keresztény Isten-félelmének elmélyítésére.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30