Böjt 01 vasárnap

Szerkesztette: Benyik György

1Pét 3,18-22 „18Mert Krisztus is meghalt egyszer a bûnökért, az Igaz a bûnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. 19Így ment el a börtönben sínylõdõ lelkekhez is, és hírt vitt nekik. 20Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. 21Az elõképnek megfelelõen most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, 22aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erõsségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.” Azt, hogy a levél szerzõje Péter Euszebiosztól tudjuk (ET IV.14.9) és egészen a 19. századig vallották a kutatók. Ennek ellentmond, hogy a görög nyelve igen jó amit egy galileai zsidó halászról nehezen tudunk elképzelni. Másrészt semmi jelét nem mutatja annak, hogy ismerte volna a történeti Jézust. Az különös, hogy a levél írója Pál teológiáját feltételezi (1,18; 2,24) és ennek következtében vallja a Krisztussal való szenvedésnek és Jézus halálának bûnt megszüntetõ hatását (4,13; 5,11)). Az sõt már a keresztény üldözésrõl tudósít (5,9), mely egyesek szerint ez Domitianus féle üldözésre tett utalás, ami Péter halála után 30 évvel történt. Ennek összefüggésében megmagyaráz-hatatlan, hogy miért nem utal a Néró-féle üldözésre, melynek áldozata lett Péter. (Kr.u.64. vö. 4,12; 2Pét 1,14 1Kel 5,4). Mindez arra figyelmeztet, hogy a péteri szerzõség nehezen tartható, persze annak elutasítása sem old meg minden problémát. A levelet valószínûleg Rómában írták, mivel Babilon Róma fedõ neve volt (5,13 vö. Jel 4,8) Kr.u. 90-95 között kis-ázsiaiaknak (1,1)címezték a buzdítást. A zarándok kifejezés a pogány világban élõ keresztények bizonytalan helyzetére utalt. Az üldözésnek nem csak konkrét valósága van, hanem az életmódból adódó állandóan várható konfliktus. A 19.v. Krisztus pokolra szállásáról tudósítanak az apokrifok Jusztinus apológiájában és Tertullianus is ismeri ezt az írást, amely arról szól, hogy Jézus megváltó halála után alászállt és a pokol tornácán sínylõdõ ószövetségi prófétákat kiszabadította. Mindezt a 11 századi ikonok ábrázolták is és ószláv szövegek között fennmaradt ez a legenda, ami Goethe ilyen címû versét is ihlette. Inkább Jézus megváltásának hatását szemléltetõ apokaliptikus iratról van szó, mint pontosan ellenõrizhetõ történeti eseményrõl. Az üdvösség történetének ezt az eseményét Noé ószövetségi történetéhez hasonlítja a szerzõ. Mint a szövegbõl kiderül mindezek a maguk korában nagyon hatásos utalások csak bevezetik azt a vigasztalást, amely az üldözések közben megkereszteltekre vonatkozik. A szenvedés keresztény értelmezésének korai szövegével állunk szembe. Ami érdekes, hogy az egyes keresztény szenvedését nem választja el sem az egyház sorsától, sem az üdvtörténeti folyamattól. A megkeresztelt híveket pedig abba az üdvösség rendbe illeszti be, amely az Isten mindenhatóságával kezdõdik és amelyben az angyalok is éppen úgy beletartoznak mint a démonok. A keresztényeket tehát egy olyan világba vezeti, amely a látszólagos üldöztetések ellenére, sem Istentõl elhagyott világ, hanem a megkeresztelt keresztények belekerülnek az Isten és a gonosz harcába az Isten, Jézus Krisztus oldalán. A levél vigasztalás a keresztényeknek, akinek az életétõl soha nem szakítható el a szenvedés. A levél azonban alkalmas arra, hogy a szenvedõ keresztényt figyelmeztesse, akkor amikor a szenvedés és az üldöztetés a világból való kitaszítottság érzésével ajándékozza meg, ne feledje hogy élet nem az Istentõl és az egyháztól való elhagyatottságban folyik, hanem szenvedésének komoly kihatása van az egyház jövõjére. Márpedig a szenvedõ és üldözött ember legnagyobb terhe a magárahagyottság érzése. Itt éppen azt szeretné a szerzõ, ha ezt az életet meggyengítõ érzést ezzel a perspektívával oldaná fel, hogy a pillanatnyi szenvedések is értékesek és hasznosak és az egyház jövõjét munkálják, ha jól hasznosítják.

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30