B. év – Nagyböjt 5. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Jer 31, 31-34 Zs 50, 3-4.12-15 Zsid 5, 7-9 Jn 12, 26 Jn 12, 20-33 Az elkötelezõdés nem egy könnyû feladat. A mai kor embere fél is tõle, bármitõl, ami egy életre szól és hûséget kíván meg. Mert amikor nincs baj, jól mennek a dolgok, akkor könnyû jó barátnak lenni. Ám mikor történik valami rossz, próbatételt állít az ember elé az Isten, olyankor derül ki, hogy ki is az igazi barát, kinek a hûsége és kitartása valódi és nem csak az élvezetek miatt színleli a hûséget. Jézus hûsége megmaradt haláláig, megdicsõülése folytán pedig immáron örökké tart. Pedig szenvedni nem egy dicsõséges dolog, sõt halálbüntetésrõl lévén szó, sokkal inkább dicstelennek és szégyenteljesnek tekinthetõ. Nem meglepõ, ha megrendül a lelke, ha emberi természete a szenvedés órájától való szabadulásra áhítozik. Mégsem tesz így, hanem küzd ellene. Gyûlöli életét ebben a világban, hogy megmentse az egész emberiség életét az örök üdvösségre. Megtagadja azt, ami gyengeség és az erõs mellett tart ki. Ugyanez vonatkozik ránk is. De itt nem arról van szó, hogy az ember semmi jót, semmi örömet ne kaphatna a világtól, amiben él és gyûlölnie kellene azt. Nem a világra kell ellenségként tekintenünk, hanem a bûnre, a bûnre való hajlamra, ami átjárja a mi életünket is. Szeretni a bûnös életet egyet jelen az örök életnek az elvesztésével, mivel az ember többre tartja magát másoknál, csak önmagát képes szeretni. Ugyanakkor ha az ember gyûlöli hibáit, küzd ellene, törekszik a jóra, az embertársaival való jó kapcsolatra, úgy az õ Istennek szentelt élete megsokszorozódik, örökre szól. Ez épp olyan, mint a búzaszem példája. Ha nem vetik el, hanem megmarad magában ugyan nem éri testi fájdalom, de lelkét az egyedüllét magánya nyomaszthatja, s ha valamely madár vagy egér, vagyis a gonosz, meg nem eszi, úgy az idõ emészti el erejét és semmivé lesz. Ellenben az a búzaszem, amit elvetnek a földben, az kezdi kihozni magából a benne rejlõ értékeket. Gyökeret ereszt, szárba szökken, kalászt hoz. Igaz, erejében nincs önmagára utalva, mert a földbõl kapja a tápanyagot, az égbõl az esõt, a Naptól a fényt. Mindez a növekedését, beérését segíti elõ, hogy sok termést hozzon. Pont ilyen az Isten kegyelme a hívõ ember életében. Nekünk is meg kell tudnunk halni saját rosszra hajló természetünknek, hogy a bennünk lévõ jó tudjon fejlõdni. Az Isten megadja hozzá a szükséges kegyelmet, csak nekünk élnünk kell vele! Hiszen maga Jézus ígéri meg, hogy aki neki szolgál és õt követi, az ott lesz, ahol õ is van. És ez nem az enyészet helye, hanem az örök élet. Mindezt a mi Urunk a szívünkbe írta. Õ szól hozzánk a lelkiismeretünkön keresztül. Õ szerezte meg az örök üdvösséget azoknak, akik engedelmeskednek neki. Tette ezt azért, mert az ember megszegte az Istennel kötött szövetséget, újból és újból a bûn rabságába esett. Ezért hozta létre Isten az új és örök szövetséget, hogy megbocsássa gonoszságainkat és vétkeinkre többé ne emlékezzék. Saját Fia vérével pecsételte meg, így már többé nincs szükség engesztelõ áldozatra, de az Õ emlékezetére, a dicsõséges áldozat újra jelenvalóvá tételére igenis szükség van, nem Miatta, hanem miattunk. Áldozathozatalra nem csak a templomban, az oltáron kerülhet sor, hanem a hívõ ember életében is hozhat áldozatokat. Mert az áldozat nem más, mint lemondani valami számunkra kedves vagy értékes dologról Isten vagy más ember javára, akinek szüksége van ránk. És itt nem pénzre kell feltétlenül gondolnunk, hanem pl. az idõnkre és türelmünkre, hogy meghallgassuk, végig hallgassuk a másik embert; a figyelmünkre és együttérzésünkre, hogy észrevegyük ha valami bántja embertársunkat; bátorságra, hogy megmerjük kérdezni, mi a baj. Minden jó tett alapja a krisztusi szeretet. Mert akit szeret az ember, annak megfogadja szavát, engedelmes neki. Mi úgy tudjuk szeretni Õt, ha idõnket és energiánkat nem saját vágyaink kielégítésére használjuk fel, hanem gyakran nagy levegõt véve és leküzdve gerjedelmeinket és erõt véve magunkon az embertársaink javára fordítjuk azt. Így hal meg rossz természetünk a világnak, és hozz értékes jó természetet, mely elvezet az örök életre.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28