B. év – Nagyböjt 4. vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

2 Krón 36, 14-16.19-23 Zs 136, 1-6 Ef 2, 4-10 Jn 3, 16 Jn 3, 14-21 „Az emberek jobban szerették a sötétséget… mert tetteik gonoszak.” (Jn 3, 19) Bizony nem könnyû beismernünk azt, ha hibáztunk, ha rosszat tettünk, ha ártottunk másnak. Sõt mi több sokan még helyesnek is érzik a rossz tettet, vagy legalábbis erkölcsileg nem találják kifogásolhatónak, mivel teljesen a hétköznapunk részévé vált. És mégis Krisztus életre keltett minket, akik bûneink miatt halottak voltunk. (vö. Ef 2, 5) Isten ajándéka mindez, mégis sokan gyûlölik a világosságot, mert tetteik gonoszak. Nem azért utálunk valakit, mert az jó ember, hanem azért utáljuk, mert jobb ember nálunk! A másik jósága a saját rosszaságunkra emlékeztet bennünket. Jézus elítélése is magyarázható ezen a módon, mivel a fõpapok Jézus jóságához képest nagyon rossznak érezték magukat. A bûntudattól pedig nem a megbocsátás útján igyekeztek megszabadulni, hanem a Legfõbb Jó elpusztítása árán. De épp ez volt az Isten terve, hogy a világ ne vesszen el. Ezért Isten elküldte a Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ. Mert az Isten mindig küld embereket, bírákat, prófétákat, akik az Õ szavát közvetítik és az Õ tanítását követik és maradéktalanul meg is élik. Erre pedig igen egyszerû ok miatt van szükség, mert a hívõ ember is letévedhet az igaz útról, megfeledkezhet Isten törvényeirõl. Korunkban is megtörténik ez, hát még az ószövetségben: „A nép és az elöljárók is sok-sok hûtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát”. (2 Krón 36, 14) A hívõ ember is hajlamos elfelejteni azt, hogy Isten törvényei szerint éljen, ahogy ez a választott nép történelmében is nagyon sokszor megtörtént, vagyis az, hogy inkább hajlottak arra, hogy a szomszédos pogány népek szokásait vegyék át, mintsem az, hogy Isten útmutatásai alapján éljék életüket. Ezt nevezhetjük csábításnak. A rossz, a sötétség az, ami el akarja csábítani a jót, hogy pont olyanná tegye, mint amilyen õ maga, vagyis rosszá. Le akarja húzni a maga rossz szintjére. Nemhogy megpróbálná követni a jó példát, inkább lerombolja azt. És ez a legnagyobb szomorúság, amit a gonoszság magában rejt. Mert mi „az Õ alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jótettekre vagyunk teremtve”. (Ef 2, 10) Nem a céltalanságra, vagy a rosszaságra, hanem a jóra. Éppen ezért „aki gonoszat tesz… nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei” (Jn 3, 20), vagyis aki bûnt követ el, az szégyelli is a bûnét, titokban, az éj sötétjében teszi meg, hogy ne lássák az emberek, nehogy a róluk alkotott kép negatív legyen. Jézus azonban másra akar tanítani bennünket: „Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (Jn 3, 21). Aki jót tesz, azt teheti bátran, nyíltan, de ne a maga dicsõségére, hanem az Istenére, aki épp arra teremtette, mert minden embert arra teremtett, hogy jót tegyen. Bár az üdvösség elnyerését „nem tetteinknek köszönhetjük” (Ef 2, ), hanem Jézus megváltói tettének, mégis érthetõ számunkra, hogy nem tétlenség a feladatunk, hanem épp ellenkezõleg a cselekvés. Éljünk tehát a világosság fiaiként és lányaiként, jó tetteket megtéve és a jó emberek példáját követve, kezdve Krisztus jó példájával, aki minden jónak az alapja és iránymutatója.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28