B. év – Nagyböjt 2. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Ter 22, 1-2.9-13.15-18 Zsoltár 115, 10.15-19 Róm 8, 31-34 Mt 17, 5 Mk 9, 2-10 A mai ember számára már az emberáldozat gondolata is elképzelhetetlen és elfogadhatatlan tevékenység, Ábrahám korában azonban általános és gyakori volt, még a fejlett kultúrában is. Tudhatjuk azt is, hogy az emberáldozat gyakorlata a Közép- és Dél-Amerikai indián kultúrákban élt még a XVI. században is, mikor az európai ember megismerte azt a világot. Hogy ez a tevékenység ilyen sokáig fennmaradhatott egy õsi hiedelemmel magyarázható, miszerint azt az embert, aki valamely tettével megsértette az istenséget, azaz bûnt követett el, a bûnös feláldozásával lehetett kiengesztelni. Érdekes módon ennek a hiedelemnek is megvan a jelenkori változata, mégpedig a halálbüntetések formájában. A különbség pusztán annyi, hogy a mozzanatból hiányzik a szakrális tartalom. Ábrahám történetében az Isten akaratát teljesítendõ ember képét láthatjuk. Az Úristen a teljességet várja el az embertõl. Hogy akaratában és szeretetében teljesen Õrá hagyatkozzon, Õbenne bízzon. Ez azonban koránt sem könnyû feladat Ábrahám számára. Az oly sokára megígért és megszületett fiúgyermekrõl nehéz lemondani, pedig Izsákot is Isten adta, és látszólag Isten vissza is kívánja venni. Ez a fajta elfogadás jól megfogalmazza az alábbi bibliai szakasz: „Ha a jót elfogadtuk Istentõl, a rosszat is el kell fogadnunk" (Jób 2, 10) De miért van szükség a rosszra, ami igazából nem rossz, hanem próbatétel? Isten próbára teszi az ember ragaszkodását, hogy mi is az, ami igazán fontos számára. Ábrahám esetében a dilemma Isten vagy a gyermek. Az utód, aki majd tovább viszi a nevet, a családot és nem hal ki vele ez az aprócska törzs. Mégis Ábrahám az Istennek engedelmeskedõ ember megtestesítõjévé válik, aki Istenért még saját érzésein is felülkerekedik. Teszi ezt Istenbe vetett bizalommal, akit egész életében követett, s akinek ígéreteit megvalósulni látta. Mi is megtapasztalhattuk életünkben Isten mûködését. A jó és örömteli pillanatokat. És a próbatételeket is, amiket gyakran észre sem veszünk. Ha hideg a templom inkább otthon maradunk. Ennyire nehéz még egy réteg ruhát felhúzni a hideg ellen? Ha még erre sem képes a keresztény ember, hogy lehetne képes vértanúságot vállalni hitéért? Pedig az Isten csak akkora próbatételt mér ránk, amelyrõl tudja, hogy van erõnk kiállni. Hol vagyunk mi Ábrahám próbatételéhez képest? S mégis, az apróságokon bukunk el, kis szösz-mösz dolgok inkább fontosabbak, mint az Isten szava. Ahhoz, hogy meglássuk az Úrjézus dicsõségét, mint ahogy a tanítványok is látták, ahhoz nekünk is méltónak kell bizonyulnunk. Egy-egy próbatételt nehéz kiállni, mert nem tudjuk, hogy hova fog vezetni. Ábrahám sem tudhatta, hogy Isten csak próbára teszi és az igazi áldozat a saját akaratáról való lemondás volt. Így mi sem tudhatjuk, hogy a szenvedések és próbatételek miért érnek bennünket. Van azonban amit megtehetünk. És ez nem a zúgolódás, a mérgelõdés, az Istennek való hátat fordítás, mert akkor biztosra vehetjük, hogy elbuktuk a próbát. Ennek épp az ellenkezõjét szükséges megtennünk: bizalom az Õ gondviselõ akaratában, hogy a jó felé vezet bennünket. Ha az Õ akaratát elfogadjuk, akkor már könnyebb kérnünk a lelkierõt. S ha már kérjük, úgy a mi bizalmunk is növekszik benne. S ahogy megkapjuk, úgy lesz lelkileg könnyebb a próbatétel. Nem a tüske tûnik el, hanem a mi lelkületünk változik meg. A belsõ átalakulás teszi igazán újjá az embert, nem a külsõ, a haj- vagy bõrszínének megváltoztatása, egyes testrészeinek átszabása. Attól még a belsõ tartalom a régi marad. Hogy belsõleg áttudjunk alakulni, mindig bíznunk kell az Istenben, hogy Õ olyan úton vezet bennünket, amely hosszabb távon gyümölcsözõ lesz számunkra. Lépjünk tehát túl a mindennapok nehézségein, s helyezzük bizalmunkat Mindenható Istenünkbe.

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31