B. év – Húsvét 7. vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

ApCsel 1, 15-17.20-26 Zs 102, 1-2.11-12.19-20 1 Jn 4, 11-16 Jn 14, 18 Jn 17, 11-19 A feltámadás csodás eseményének örömét Krisztus tanítványainak való megjelenései tették nyilvánvalóvá. Erre bizony nagy szükség is volt, hiszen az ember sokkal könnyebben tud hinni abban, amit lát, semmint annak, amit nem lát. A tanítványok hitét is igazán a feltámadott Krisztus megjelenései és tanítása tették teljessé. Ám ez nem tarthatott a végtelenségig. Jézus már elvégezte feladatát, átadta nekünk az Atya igéit. (vö. Jn 17, 14) Most már az apostolokon a sor, hogy folytassák azt, amit Õ megkezdett. Hogy ebben biztosak legyenek, látványosan visszatért a mennybe, többé már látható alakban nem volt a tanítványai körében. De nem hagyott árván minket! (vö. Jn 14, 18) Ígéretét megtartja: „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28, 20) Igaz, rejtett módon van közöttünk, a Szentostyában, a kenyértörésben. Az apostolok számára a kenyér jele az Õ valóságát testesítette meg, ezt a hitet adták tovább a megtérteknek, ezt élték meg minden egyes kenyértörésben, úgy ahogy ma mi is a szentmisében megéljük. Mégsem könnyû ezt hinnünk. Pedig Jézus még ki is hangsúlyozza: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20, 29) Ez az ige nekünk szól, akiknek világa már oly mértékben átalakult, hogy Jézus egyik-másik példabeszédét nagyon nehéz megérteni. De ha valóban megismertük a szeretetét (vö. 1Jn 4, 16), akkor Szentlelkének kegyelme bizonyosan helyes úton fog vezetni minket, helyesen fogjuk tudni megérezni, hogy mire is akar Jézus abban a pillanatban vezetni. Jézus így kétszeresen sem hagyott árván bennünket. Hiszen nemcsak a Szentostya színe alatt van jelen közöttünk, hanem a Szentlélek által is áthatja a mi életünket. Ahogy az Apostolok Cselekedeteit olvasgatva számtalanszor találkozunk vele, hogy mozgatja az elsõ hívek életét a Szentlélek, milyen kegyelmi ajándékokat kapnak, ami által szolgálhatják a szükséget szenvedõket, szerethetik õket. Ahogy akkor szükség volt a Szentlélekre, úgy van, sõt talán még jobban is, szükség rá a mai az élõ hit iránt közömbössé váló világ számára a Szeretet Tüzére. „Én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek” (Jn 14, 16) ígérte Jézus a Szentlélekrõl. Ezt azonban nem sült galamb módjára teszi a szánkba. Elvárja, hogy mi magunk is fontosnak tartsuk: „Kérjetek és adnak nektek.” (Mt 7, 7) Kérnünk kell tehát a Szentlélek kegyelmét, hogy mûködjék bennünk, ha már leszállt ránk, mint az apostolokra (ld. ApCsel 2, 2-4), még ha nem is olyan látványosan, hanem a bérmálás szentségében. Mert a kegyelem mit sem ér, ha nem használják. Olyan, mint a legújabb, legdrágább autó, amit aztán sosem hajt a gazdája. Hiába a legjobb, ha nem használják ki jó tulajdonságait. Így van ez a kegyelmi ajándékokkal is, ha a hívõ ember nem él velük, elvesznek az illetõ számára, s akkor válik száraz fügefává (ld. Mk11, 13) az ember. Ezért különösen most, a Pünkösd ünnepére készülve fontos, hogy a Szentlélek kegyelmi ajándékait újra kérjük, hogy akik már megkapták, azokban új tûzzel égjen. Azoknak pedig akik mostanság kapták, kapják meg, valóban egy megerõsítõ szentség kegyelmi adománya legyen, s ne pusztán csak egy szokás, egy vallási esemény, amin át kell esni.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31