B. év - Húsvét 6. vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

ApCsel 10, 25-26.34-35.44-48 Zs 97, 1-4 1 Jn 4, 7-10 Jn 14, 23 Jn 15, 9-17 A szeretetrõl sokat hallani, olvasni. Sokan és sokféleképpen beszélnek róla, legyenek azok tudósok, filozófusok, papok vagy egyszerû közemberek. Mindegyikük elmélete vissza vezethetõ Jézus tanításaira, ami elég terjedelmes, mégis találón a két fõparancsban foglaltatik össze: „Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl! Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! (Mk 12, 30-31) Így most, mikor Õ és az Atya közti szeretetkapcsolatról beszél, óhatatlanul szól az Isten és az emberek között fennálló szeretetkapcsolatról is. Jézus úgy szereti az Atyját, ahogy bennünket is. Megtartja az Atya parancsait, a szeretet parancsát és erre buzdít bennünket is, hogy mi is benne maradjunk az Õ szeretetében, és ami lényeges: az örömünk teljes legyen. Az ember élete során sok mindenben igyekszik megtalálni örömét. Vannak ezek között bûnös örömök, rendetlen örömök, csak az ember belsõjét eltöltõ láthatatlan öröm, és az ember viselkedésében is látható vidámság, ujjongás. A keresztény ember öröme már földöntúli, hiszen tudja, hogy az Isten szereti õt, s õ is viszontszereti az Istent, úgy, hogy az Õ akaratára igent mond, hogy megtartja parancsait, és az ember megérzi erre az Istentõl jövõ áldást. Az Õ szeretetparancsát leginkább tettek útján lehet megélni, megérteni, megvalósítani. Ezért most lássunk is erre egy példát. Az autóvezetõ ember néhanapján lát stopposokat az út mentén. Mai világunkban egy vadidegent felvenni nem veszélytelen dolog, fennáll a rossz szándék lehetõsége, illetve az autóvezetõ is eleve bizalmatlanul viszonyulhat az idegenhez. Végsõ soron pedig nem kötelessége senkinek sem felvennie a stoppost. Mégis, van aki megteszi, fõleg ha egyedül vezet. Így egy idõre lesz úti- és beszélgetõ társa. Ez mellett jót tett, szerette az idegent. Nem érzésekkel, hanem tettel. Túllépett az kötelességteljesítés határain, hiszen nem kötelessége felvenni stopposokat, nem ezért fizetik. Önként nyújtott segítséget, anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várt volna. Ezért szeretet cselekedet ez, mert nem vár el semmit, legfeljebb rejtetten az Úristentõl, hogy majd Õ megjutalmazza jó tettéért, mert az õ parancsát, a szeretet parancsát követte, mikor meglátta az idegen ember hiányát: valahova elszeretne jutni. A szeretet ugyanis mindig valamilyen hiányt tölt be az emberben, abban is, aki kapja és abban is, aki adja. Mindketten megerõsödnek, hogy lám, vannak még jó emberek! A hívõ ember pedig Istentõl jövõ örömet érezhet, mert szeretet. Akkor igaz ránk János apostol szavai: „ismeri Istent”. (1 Jn 4, 8) Ez az a gyümölcs, amit megkell teremnünk!

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31